Május elseje a munka mellett a tavasz teljes győzedelmeskedését is ünnepli. E nap legszebb és legismertebb szokása a májusfaállítás. Bár erről a szokásról a 15. századtól vannak forrásaink, valószínűleg sokkal régebbi hagyomány. Az ekkor állított májusfa a tavaszi természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság szerelmi szokásainak szimbolikus kelléke. A legények az éjszaka folyamán titokban kimentek az erdőbe és hosszú, sudár törzsű, szép ágas-leveles fákat vágtak ki, és tisztítottak meg az alsó gallyaktól. Ezeket a gondosan kiválasztott és előkészített fákat hajnalra együttesen felállították a leányos házak ablakai elé, vagy mindenki külön-külön a maga szeretőjének háza elé. Ezzel kifejezve komoly szándékukat. Néhány településen, míg a faállítást a legények végezték, addig annak feldíszítése a lányok dolga volt. A fát színes selyem- vagy papírszalagokkal, virágokkal, zsebkendőkkel, tojásokkal vagy akár teli üveg borral is díszítették.
Miután a fa elkezdett száradni, megtörtént a lebontása, kidöntése. Ez egy zenés, játékokkal és versenyekkel tarkított nyilvános ünnepség volt, mely során kitáncolták, kimuzsikálták a fát. Innen ered ennek a szokásnak az elnevezése is: májusfa-kitáncolás. Békéscsabán a májusfaállítás szokása mellett még a 20. század közepéig jellemző volt az ezt követő zenés szerenádozás is. Ezt a 20. század végére felváltotta a ballagó diákok több napon át tartó szerenádja, mely alkalmával az utcákon énekelve, zenélve felkeresték tanáraik lakását.
A májusfa állítása napjainkban ismét virágkorát éli, de alternatívájaként létrejött a májuskosár kötése is. A májuskosár egy olyan nagyobbacska kosár, amit megpakolnak virágokkal, ajándékokkal és átkötnek színes szalagokkal.
Csabai májusfa napjainkban
A képet köszönjük Frisnyicz Tündinek és Buzder Csabának. Szeretettel gratulálunk az eljegyzésükhöz és sok boldogságot kívánunk!
Salamon Edina néprajzos muzeológus
