Attila népe (5. század)

SÁRKÁNYOS TÁL

 

A szarmata tálat Békésen találták, melynek készítési ideje a 4. század végére – 5. sz. század elejére tehető. A tárgy gyorskorongolt, szürke színű, függőleges falú, oldalán vízszintesen körbefutó vonalkötegek között öt, besimítással készült stilizált sárkány látható.
A sárkányok jól láthatóan tüzet okádnak, de nem a megszokott módon, a szájukon át, hanem ugyanúgy, mint az indiai sárkányok a tarajukon keresztül bocsátanak ki lángokat.
A sárkány az európai- közel keleti- iráni mondavilágban kivétel nélkül démonikus, negatív szereplő: emberevő, nőket rabol, barlangba- vagy vízben lakik, ott kincset őriz, és a történetek végén megküzd egy hős vitézzel, akivel szemben alulmarad.
Ha ez így van, miért akarna egy szarmata fazekas az általa készített tálon gonosz karaktereket ábrázolni? Nem akar, az ő sárkányai jóságosak, bölcsek, nagyra becsültek, mint a távol-keleti sárkányok általában. Ilyen „típusú” sárkányok a Kárpát-medencébe a hun mozgalommal kerültek keletről. A sárkány szó maga Fehér Fejedelmet jelent: a sár a fehéresen-sárgásan izzó Nap színét, a kán pedig kánt, fejedelmet, uralkodót, istent jelenti. A sárkány a földre szállt isten, maga a hun nagykirály.