Elérhetőség:
Cím: 5601 Békéscsaba, Gyulai út 65.
Telefon: +36 66 441 026
Nyitvatartás: április 1-től október 31-ig,
vasárnap és hétfő kivételével naponta 9-17 óráig
Kérjük, hogy csoportos látogatási igényüket minimum 1 héttel a tervezett időpont előtt szíveskedjenek az alábbi telefonszámon jelezni:
Tel.: +36 66 441 026
BELÉPŐDÍJAK:
| Teljes árú belépődíj: | 600 | Ft |
| Kedvezményes árú belépődíj: 6–26 év között, 62–70 év között, legalább két 18 év alatti közeli hozzátartozóját kísérő felnőtt /legfeljebb 2 fő/ |
300 | Ft |
Ingyenes:
– 6 év alatt
– fogyatékkal élők kísérővel
– pedagógusok, oktatók
– újságírók
– nyugdíjasok 70 év felett
– minisztériumi belépővel
– ICOM kártyával rendelkezők
– a múzeum állandó és időszaki kiállításai nemzeti ünnepeken (márc. 15., aug. 20., okt. 23.)
– a múzeum állandó kiállításai a hónap utolsó vasárnapján a 26 év alatti személyek, továbbá a 18 év alatti személyeket kísérő, legfeljebb két közeli hozzátartozó számára
A megye gabonatermesztésének múltja:
Békés megye az elmúlt évszázadokban mindig vezető szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben és -feldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza. Itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel és Baross László. Békés megye élelmiszer-gazdasági feladatainak jelentősége ma sem kisebbedett. Az élelmiszer-gazdaság tudományos és módszertani bemutatására határozták el Békéscsabán 1974-ben a Gabonamúzeum létrehozását. Ezután került sor a csabai tanya megvételére. A következő lépés a békéssámsoni Csókási szélmalom átépítése volt a múzeum területére.
A gabonafélék termesztését hozzávetőleges számítások szerint 8000 évvel ezelőtt a Körös-Kultúra népe honosította meg ezen a vidéken. Az őket követő szkíták, kelták, szarmaták, germán és avar törzsek az állattartás mellett gabonafélék termesztésével is foglalkoztak. A középkorban a folyókban, legelőkben és erdőkben gazdag Körösök vidéke elsősorban állattartásra volt alkalmas, de már I. István, államalapító királyunk oklevele Doboz jobbágyait kenyéradókként említi.
A török hódoltság idején a magyar és török földesúrnak történő adózás, a tizenöt éves háborúk elszegényítették a vidéket és menekülésre késztették a lakosságot. A termelés fellendítésére sokat tettek a XVIII. században megyénkben dolgozó gyakorlati gazdák, nevelők, lelkészek, így Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, aki mezőgazdasági tanintézetet is szervezett.
A XIX. században Mokry Sámuel, Trefort Ágoston, Eötvös József és sokan mások igyekeztek a megye mezőgazdaságát vízrendezéssel, gépek behozatalával, vasútépítéssel, egyesületek szervezésével előmozdítani. Ebben a században a természeti csapások gyakran megzavarták a termelés folyamatosságát. Hosszú és keserves volt az út a nemzetségi birtoktól a modern gépekkel dolgozó nagy termésátlagokat biztosító agrotechnikai módszerek bevezetéséig.
A 2017-ben felújított Gadács-tanya
A Gabonamúzeum létesítményei:
1. Gajdács vagy Csabai-tanya
Az eredetileg 1824-ben épült háromosztatú tanya az 1888-as árvíz után színnel, istállóval és melléképületekkel bővült. A vertfalazatú, szabadkéményes épület, a rőzsevázra sártapasztással készült kemence, a konyhai tüzelőhelyek, a nádfedés, az alföldi építkezési mód ősi maradéka. Az eredeti tetőszerkezeti ácsolatot a melléképület őrzi. A hombár 1871-ben épült, és az újkígyósi Réti család udvaráról telepítették át. A hagyományos gabonatermesztésre berendezkedett életformának állít emléket a tanya és annak berendezése. 2017-ben jelentős pályázati forrás felhasználásával a tanyaépület nádfedeles tetőszerkezetének cseréjére, az épület aláalapozására és szigetelésére, a földpadozat rekonstruálására, valamint a nyílászárók, a falak és a téglajárdák felújításra került sor.
2. Csókási vagy Kiss-féle szélmalom
A megyerendezések előtt Makó város határához tartozó, ma Békéssámson határában lévő Csókás pusztáról telepítették át a szélmalmot. Csókás puszta egy, a török hódoltság idején elpusztult község nevét őrzi. Ennek a pusztának 507.számú tanyájáról származó szélmalmot Vajnai Pál építtette két pár malomkőre 1856-1860 között. A malom vonzáskörzetébe kb. 100 tanya tartozott. Az 1890-es években három pár kőre építették át. Évi teljesítménye: 15-16 vagon termény őrlése, darálása. Későbbi tulajdonosai voltak Molnár István és Bokor Mihály. A Kiss család tulajdonában 1953. november 30-án őrölt utoljára. A szélmalom 2019-ben jelentős felújításon esett át. A rekonstrukció alkalmával megújult a malom tetőszerkezete, falai, valamint a malom belsejében található faszerkezetek is. Továbbá négy darab teljesen új, az eredetivel megegyező, egyenként mintegy 1 tonnás, több mint 9 méter fesztávolságú vitorla is felkerült a korábbi helyére. Ezzel a szélmalom visszanyerte korábbi fényét és újra régi pompájában látható.
3. Vésztő-Mágori szín
Az 1848. évi jobbágyfelszabadulás után az földesurak igen sok ingyenes robotnaptól estek el. Éppen ezért a XIX. század második felében rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdasági termelés gépesítése, hiszen a termelés fenntartása és növelése ezt megkövetelte. Az uradalmakban vetőgépek, aratógépek, cséplőgépek és erőgépek beszerzésére került sor. Az új gépek raktározására célszerű építményekre volt szükség. A múzeum területén hasonmásként felépített gépszín impozáns épületével és szemmel látható célszerűségével sok látogató által megcsodált egység, ahol jelenleg A gabona tárolásának és feldolgozásának története az őskortól napjainkig című állandó kiállítás látható. Eredetiben Vésztő község határában a Mágori határrészen, gróf Wenckheim Dénes és örökösei birtokán épült fel 1875-ben, Mikó János békési ácsmester tervei szerint.
4. A gabonanemesítőkre emlékeztető alkotás
A Dél-Alföld gabonanemesítőinek állít emléket Mladonyiczky Béla: „A mag” című szoborkompozíciója és a föléje – mintegy szárazmalmi kerengősátorként – emelt faszerkezet, Nemes Roland alkotása. A két malomkövön álló carrarai márvány búzaszem, a gabonatermesztést és -feldolgozást szimbolizálja. A felső malomkő barázdái mintegy a szántóföld barázdáira emlékeztetnek.
5. A Bőség c. szobor
1985 júniusában helyezték el a múzeum területén Emil Vitroel román szobrászművész süttői mészkő alkotását. A művész, aki Nagyváradon élt, a városnak ajándékozta a szobrot, amelynek felállítására, illetve felavatásra a város vezetőinek döntése alapján a Gabonamúzeumban került sor.
A Gajdács tanya körüli területen, a hagyományos tanyai környezetnek megfelelően szilva, dió, és egyéb, a környezetbe illő növényekből fás, cserjés területet alakítottak ki.
A mágori színben 1989. május 5-én nyílt meg A gabona tárolása és feldolgozása Békés megyében az ókortól a napjainkig c. állandó kiállítás. A kiállítás anyagát Cs. Szabó István gyűjtötte és állította össze. A kiállítás célja, hogy 220 m2-n az átlagos múzeumlátogató és a szakember számára bemutassa a gabona tárolásának és feldolgozásának történetét, segítségül legyen a műszaki, gazdasági, társadalmi ismeretek gyarapításában. A kiállítás a következő nagyobb egységekre tagolódik: I. Őskor és népvándorlás kora, II. Középkor, III. Békés megye újratelepülése a török hódoltság után, IV. Az ún. tőkés fejlődés megyénkben, V. A megye malomipara, az államosítástól napjainkig, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat története.
Az alapítás gondolata:
A múzeum alapításának gondolata visszanyúlik az 1970-es évek elejére. Az adattárban őrzött levelezések arról tanúskodnak, hogy az intézmény alapításának szándéka 1970-1974 között született meg. Az intézmény alapítását szorgalmazó megyei, s városi vezetők különböző fórumokon kezdeményezték a konkrét megvalósítást. Így született meg 1974-ben az a levél, amelyet a párt Városi Bizottsága írt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium címére, személyesen Váncsa Jenő miniszternek, amelyben támogatását kérik egy Békéscsabán létrehozandó „Gabona-gazdaságtörténeti múzeum” alapításához. A levélírók elképzelése szerint a múzeumban egy „agrártörténeti kutatócsoport” is működne. Egyúttal körvonalazták elképzeléseiket a majdani múzeum működésére, gyűjtőkörére, illetve fenntartására vonatkozóan is.
A leendő múzeumot érintő, mindenre kiterjedő javaslat kidolgozására Váncsa Jenő minisztertől Vlcskó Lajos, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum akkori főigazgatója kapott megbízást. A javaslatot – természetesen – egyeztették a békéscsabai Városi Tanács illetékeseivel, annál is inkább, mert a múzeum helyére a Városi Tanács ajánlott fel területet, s már meglévő épületet. A javaslatban megindokolták a múzeum Békés megyében történő alapításának gondolatát, hivatkozva a megye gabonatermesztő és feldolgozó múltjára. Majd leírták azokat a témaköröket, amelyekkel megítélésük szerint a múzeumnak foglalkoznia kellene.
I. A gabonatermesztés története:
- A gabonafélék fogalma
- A Dél-Alföld gabonatermesztése
- A gabonafélék nemesítése
II. A kenyérgabona tárolásának és feldolgozásának története
- Tárolás és tisztítás története
- A malomipar története
- A sütőipari feldolgozás története (a paraszti kenyérsütés, pékek-kisipar, kenyérgyárak-sütőipar).
Az egyes tárgyalások alkalmával úgy vélekedtek, hogy a létesítmény, a létesítendő intézmény múzeumi jellegének eldöntése igen fontos kérdés. Első helyen szerepelt a célkitűzések között az is, hogy a malomipari munkások, pékek, illetve a sütőipari munkások életmódját, azok változó helyzetét, társadalmi-kulturális életét bemutató emlékanyagot gyűjtsön az intézmény, s a begyűjtött anyagból állandó kiállítást rendezzen. Az alapítók véleménye szerint „indokolja a gyűjtést és bemutatást az a tény is, hogy míg a hagyományos paraszti kultúra anyagát a múzeumi szervezet gyűjtötte, s gyűjti, addig így összefüggően a feldolgozó-ipari és sütőipari munkásság kultúrájának bemutatására nem került sor.” Úgy gondolták, hogy a gabonatermesztés és feldolgozás néhány műemlékét (tanya, hombár, szélmalom, szárazmalom, vízimalom) a múzeum területén kellene bemutatni, illetve felépíteni. Javaslat történt arra is, hogy a hagyományos kisparaszti gabonatermesztés kezdeteit reprezentáló kisgépek kerüljenek begyűjtésre, illetve bemutatásra (1880-1945 között gyártott vetőgépek, aratógépek, aratógépek, talajművelő eszközök, takarmány-feldolgozó gépek stb.).
1977-ben a Városi Tanács megvásárolta a gyulai műút melletti „kisfényesi” részen lévő 2135-ös számú régi tanyát (melléképületekkel) Gajdács Páltól és nejétől, Zsibrita Dorottyától. A tanya ez időtől kezdve mint a leendő Gabonamúzeum első egysége, Gajdács- vagy Csabai-tanya néven került a város tulajdonába, s egyúttal a műemléki jegyzékbe.
Vasvári Mihály mezőgazdasági mérnöktanár 1978. március 15-i hatállyal kapta meg a Gabonamúzeum intézményi igazgatói kinevezését Vlcskó Lajos főigazgatótól. A békéscsabai Gabonamúzeum 1984. december 31-ig a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum filiájaként működött, annak felügyelete, szakmai irányítása alatt. Vasvári Mihály 1985. július 31-ig vezette és irányította az intézmény tevékenységét. Áldozatos, szívós munkával, az anyagi támogatásokért való utánjárással, az építkezések nehézségeivel küzdve valósította meg munkatársaival a jelenleg is látható múzeumi épületegyüttest. A Csabai Tanya, mint állandó kiállítás mellett, több időszakos kiállítást is bemutattak 1978-1985 között. 1978-ban került sor a tanya és melléképületei műemléki követelményeknek megfelelő helyrehozatalára. 1980-ban a békéssámsoni határbeli, Csókás pusztán álló műemlék szélmalmot lebontották és a múzeum területén felépítették, ahol aztán Csókási szélmalom néven került bemutatásra. A gabonaipar a kezdetektől tetemes költséggel, milliós összegekkel vett részt az intézmény építésében és fenntartásában. 1980. október 31-én került sor az intézmény megnyitására. A múzeum létének, tevékenységének megbecsülésére jellemző, hogy a múzeumot, a kiállításokat dr. Vendégh Ferenc MÉM miniszterhelyettes adta át a nagyközönségnek.
Galéria:
