A padlás – régi korok tárgyainak rejtekhelye
GYERMEKJÁTÉKOK A PADLÁSON
A parasztcsaládok háztartásának szerves részei voltak gyermekek, akiknek az életét kezdetben a játék törvényei szabályozták, alakították. (Persze ez 19. — 20. században még nagyon hamar megváltozik, hiszen igen korán befogták őket a ház körüli munkákba.) A játékkal a felnőtt életre készültek, mely közben a testi- és szellemi adottságaik, képességeik is folyamatosan fejlődtek. A gyermekek fantáziája és alkotóereje 6-12 év között a legnagyobb, bár ekkor még a felnőtt környezetnek nagy a befolyásoló ereje. A gyermekkornak ebben a szakaszában figyelhetjük meg leginkább a gyermekjáték két fő eredetét: a felnőtt környezet kultúrájának utánzását és a gyermek saját alkotómunkája által létrejött játékokat. A gyermekek kézzel fogható játékaikra háromféleképpen tettek szert: maguknak készítették, a szülők készítették, vagy vásárlás útján. A gyermekek azonban gyorsan felnőnek és megunt, kinőtt tárgyaikat, játékaikat valahová el kell helyezni. A legtöbb házban nem dobták ki azokat, hanem megőrizték az utókor számára. Így kerültek hát fel a padlásra, várva egy szebb jövőt, egy következő gyermekgeneráció érkezését.
A padlás – múzeumpedagógiai foglalkoztató
MÚZEUMPEDAGÓGIAI A MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUMBAN
