A Munkácsy Mihály Múzeumban a mai értelemben vett restaurálásról az 1950-es évek elejéig nem beszélhetünk, hiszen eddig az időszakig a műtárgyak állagvédelme csupán azok tisztítására korlátozódott. Ezt sem állagvédelmi szakember, hanem muzeológus végezte. Ez a tény, valamint a nem megfelelő raktározási körülmények a gyűjteménynek, főként az értékes néprajzi anyag egy részének a pusztulásához vezetett.
E téren lényeges előrelépés 1952-ben történt, amikor Asztalos György gondnok restaurátorrá képezte magát. A következő fordulat 1962-ben következett be, amikor a megye múzeumait tanácsi kezelésbe adták, s lényegében kiépült a megye múzeumi hálózata. A Munkácsy Mihály Múzeum az 1963-as törvényerejű rendelet értelmében megyei múzeumi rangra emelkedett, helyzete a korábbi állapotokhoz képest jelentős mértékben javult. A múzeumi szervezet 1967-ben elkezdődött erőteljesebb fejlesztése a személyi állomány viszonylag gyors bővülését eredményezte, ami jórészt a békéscsabai múzeumban koncentrálódott. Azt azonban nem mondhatjuk el, hogy a tudományos munkatársi gárda kialakulását megfelelő mértékben követte az állományvédelmi szakmai munkatársak létszámának emelkedése, figyelembe véve, hogy restaurátorainknak megyei feladatokat is el kellett látniuk.
A múzeum bővítésének igénye még az 1950-es években felvetődött, az 1960-as években pedig már egyenesen halaszthatatlannak tűnt. Az 1970-es évekre kialakult helyzetet jól jellemzi a népi ellenőrzési bizottság jelentése: „…A restaurátor műhely oly kis alapterületű, hogy ott két ember számára a korszerű munkavégzés lehetősége nincs biztosítva… Szakvéleményem szerint a restaurátor műhely helyzete országos viszonylatban a legrosszabb.”
A múzeumbővítés ügye 1968-ban mozdult el a holtpontról, amikor a megyei tanács határozatot hozott egy nemzetiségi múzeum létesítéséről, mely a Munkácsy Múzeummal szerves egységet fog alkotni. Az új épületszárnyat – ahol helyet kapott a két helyiségből álló restaurátor műhely is – 1978. augusztus 12-én adták át. Ekkor emelkedett az állományvédelmi szakemberek létszáma is, így az 1975. év végére már három restaurátor dolgozott a Régészeti és Állagvédelmi Osztály keretében. A restaurálás a 80-as évek elejétől önálló csoport, majd 1997-től önálló osztály keretében zajlott.
Az 1998-as év a raktározási körülmények javulása és a műhely alapterületének növekedése terén mérföldkövet jelentett, mivel ekkor adták át a Fábry utcai raktárbázist. A restaurátorok száma időközben négyre emelkedett. Az új létesítmény lehetővé tette, hogy a nagy helyigényű farestaurálás korszerűbb körülmények között valósulhasson meg. Időközben az osztály megszűnt és a restaurátorok létszáma három főre csökkent.