Instant otthonok: a panelek

LAKÓTELEPEK

 

A Békés megyei intézmények és a Békéscsabára települt ipar dolgozóinak elhelyezésére nagyarányú lakásépítésre volt szükség. Ez hívta életre a Tulipán utcai sorházakat, a Szabadság tér új háztömbjét, valamint Békéscsaba négy lakótelepét, ahol a lakások 1954 és 1989 között épültek fel.

 

Áchim l. András-lakótelep

A Mokry utca mentén épült ki, ezért az első évben még Mokry utcai lakótelepnek hívták. 1966-ban vette fel Áchim L. András békéscsabai gazdálkodó, parasztpolitikus nevét. A régi felvégi temető helyén épült fel, 1965 és 1968 között 250 lakás építésére került sor.

 

József Attila-lakótelep

Az Öntözött-rétből parcellázott területen, a körgát mentén 1962-ben kezdődött az építkezés. Ekkor még KISZ-lakótelepnek hívták, és kétszintes sorházak épültek. 1969-től hívják József Attila-lakótelepnek, azonban Lencsési-lakótelepként is szokták említeni. 1971-től újabb építkezések kezdődtek, amelyek az 1990-es évekig tartottak. Ekkor már az Öntözött-rét mellett a Kanálisi-szőlők területét is kezdték beépíteni, közel 19 ezer ember él itt, ezáltal a megye legnagyobb lakótelepének számít.

 

Kazinczy-lakótelep

A Kazinczy utca két oldalán a Kisszik utca és az Őr utca között épült lakóházak alkotják a lakótelepet. Mivel ez a Vásártér környéke volt, ezért az első években Vásártér néven említették, majd 1965-től Kulich Gyula-lakótelepnek hívták. A rendszerváltás után megváltozott az elnevezése, így 1992 óta Kazinczy-lakótelep a neve. 1961-ben kezdődtek az építkezések, amelyek egészen 1978-ig tartottak. Ez időszak alatt több mint 2400 lakás épült fel, ezáltal közel 8000 embernek biztosított és biztosít lakóhelyet.

 

Penza-lakótelep

Az Élővíz-csatorna mentén, a Bánszki és a Wilim utca közötti lakótelep. Emiatt kezdetben Wilim utcai lakótelepként említették, amely 1971-től lett Penza-lakótelep. A város első lakótelepe, amelyet 1955-ben kezdtek építeni, és közel 350 lakás található itt. Penza egy oroszországi kisváros, amellyel egykor Békéscsaba szoros kapcsolatban állt, és emiatt vette fel a lakótelep az orosz település nevét. Erre utal az is, hogy a Bánszki utcában egy Penza–Békéscsaba barátság emlékművet is felállítottak 1975-ben.

 

---

 

LAKÁSÉPÍTÉS AZ 1960-AS ÉVEKBEN

 

Épített lakások száma	1960	1961–64	1965	1966	1967	1968
állami, szövetkezeti	160	827	463	131	481	272
magán, OTP-s	155	536	101	174	127	124
magán, OTP nélküli	64	223	27	32	19	35
Összesen	379	1586	591	337	627	431

 

Épített lakások száma	1960	1961–64	1965	1966	1967	1968
1 szobás	247	492	120	29	39	45
2 szobás	127	989	444	239	535	356
3 vagy több szobás	4	95	27	68	53	30
egy helyiségből álló lakás	1	10	0	1	0	0
Összesen	379	1586	591	337	627	431

 

---

 

LÓRÁNT JÁNOS DEMETER ZSILIP CÍMŰ ALKOTÁSA

 

A panelházak lakói javarészt akkor vásárolhattak maguknak valóban igényes műalkotásokat, ha éltek az abban az időben bevett gyakorlatnak számító részletfizetés lehetőségével. Ebben az esetben Lóránt János Demeter Zsilip című alkotását vásárolhatták meg a szerencsés, képzeletbeli tulajdonosok.
A Békésszentandráson, 1938. január 21-én született Lóránt János Demeter a Szegedi Pedagógiai Főiskolán Winkler László keze alatt dolgozott. Tanári működésének kiemelkedő momentumát adják azok az évek, amelyeket az Egri Tanárképző Főiskolán töltött. Tevékenységét Munkácsy Mihály-díjjal, Magyarország Érdemes Művésze kitüntetéssel, Tornyai-plakettel és – többek között – Magyar Művészetért Díjjal ismerték el.
Lóránt János Demeter pályája a lassú változás folyamatának ívével írható le. Már a főiskola elvégzése után egyéni hangvételű, kiérlelt műveket létrehozó, karakteres alkotóvá vált. Eddigi életművének egymást követő korszakait az éles határoló vonalat nélkülöző szakaszok közötti finom átmenetek teszik folyamatszerűvé és átláthatóvá.
Pályája elején a tájat tetszhalottnak mutatta, barnákkal és színes szürkékkel alakítva azt, és bábként szúrt képének talajába egy-egy ember-jelet, elmagányosodott, a túlzott csendtől megsüketült figurát.
Ezután lélegző tájfelidézéseket láthattunk tőle, amelyeken a valóság, a környezet nem szemmel érzékelhető, sokkal inkább lélekkel átérezhető lényegét örökítette meg. Képein új színeket fedezhetünk fel, mint a kiállításban szereplő Zsilip című alkotáson is. Lóránt János Demeter életszagú, bölcselettel is eljátszó képmeséit 1990 körül iróniára, a későbbi időszakban a groteszkre való erős hajlam jellemzi.

Lóránt János Demeter: Zsilip (évszám nélkül; olaj, farostlemez; 78×84 cm; Munkácsy Mihály Múzeum)

 

---

 

A MAGYAR TEXTILMŰVÉSZET RADIKÁLIS FORRADALMÁRA: BALÁZS IRÉN

 

Az Ókígyóson (ma: Szabadkígyós) született, még kisgyermekkorában családjával Békéscsabára költöző Balázs Irén (Ókígyós, 1935. július 28. – Budapest, 2012. február 18.) a textilművészet változásának forrongó időszakában lépett a festészet területéről a textil territóriumára. Tanulmányait Mokos Józsefnél kezdte, aki sikerrel készítette fel a Magyar Iparművészeti Főiskola felvételijére. Pályája során többször elismerték munkáját; többek között Ferenczy Noémi-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést is kiérdemelte.
Élete végéig megőrizte kísérletező kedvét a formanyelv megválasztása és az anyaghasználat tekintetében egyaránt. A textiltervezés különféle ágait művelte, és szívesen élt a műfajok közötti átjárás lehetőségével is. A hetvenes években a magyar népművészeti formakinccsel, a pásztorfaragásokkal intenzív kapcsolatot mutató hímzett-varrott jutareliefek és textilszobrok kerültek ki műterméből. Az 1980-as évek elején munkáival visszalépett a két dimenzióba. A hímzés alkalmazását megtartva a geometrikus rendszerek felé fordult, és a tűfestés lett számára a megfelelő technika. 1987-től a síkkonstruktivizmus kezdte érdekelni. Maga színezte pamut gurtnit és köpper szalagot fűzött össze, így alakította ki a textilkép anyagát és kompozícióját. Az 1990-es évek közepén textil sgrafittókat kezdte készíteni.

Balázs Irén Vízesés (1970-es évek; gyapjú, pamut, műszál, fa; 180×65 cm Munkácsy Mihály Múzeum) című alkotása bár fehérfalú kiállítótermek számára készült, a panellakás szobájában is otthonra lelt

 

---

 

A MAGYAR TERVEZŐGRAFIKA CENTRUMA: BÉKÉSCSABA

Az Országos Tervezőgrafikai Biennálé Békéscsaba nagy múltú vállalkozása, amely 1978-ban indult a Munkácsy Mihály Múzeumban. Ma is élő program.
A Biennálé a kezdetektől olyan szakmai fórumot jelent, amely periodikus rendben szolgál helyzetjelentéssel az alkotók és a közönség számára a tervező grafikus szakma törekvéseivel, lehetőségeivel kapcsolatban. A kiállítássorozat elindításának célja lehetett az is, hogy a hétköznapok emberének látóhatárán belül helyezze az alkalmazott grafika témáját. Hogy mindannyian lássuk az éppen aktuálisat, a mait, a kortárs művészetből a mindennapokkal átitatott legfrissebbet.
Joggal tehetjük fel a kérdést, miért éppen Békéscsaba lett a tervező grafika magyarországi központja? Kézenfekvő, ha Békés megye nagyhírű nyomdászati hagyományára utalunk, a nagy újítókra, a könyvkészítés forradalmáraira: Tevan Andor békéscsabai és Kner Izidor gyomai nyomdájára.

Szilvásy Nándor Plakátkiállítás (1966; ofszet, papír; 1000×700 mm; Munkácsy Mihály Múzeum) és Görög Lajos 8 és fél (1970-es évek eleje; ofszet, papír; 1000×700 mm; Munkácsy Mihály Múzeum) című reklámplakátjaival valódi időutazást tehetünk