Nem csak a nemesség kötelez… – Polgári értékek Békéscsabán
A MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM ÉPÍTÉSÉT ANYAGIAKKAL IS TÁMOGATÓ ZSILINSZKY MIHÁLY ÁLLAMTITKÁR NEVÉT VISELI A MÚZEUM EGYIK KIÁLLÍTÓTERME
Az ifjú Zsilinszky Mihály 1867-ben feleségével, Haan Karolinával
MITŐL MÁS A POLGÁRI HÁZ?
A vasúthálózat kiépítésével a jó minőségű égetett tégla az ország minden részén elérhetővé vált. A csabaiak azonban előnyt élveztek, mert a városban több jól prosperáló gyár is működött, ahol nagyüzemi keretek között készítettek kiváló minőségű téglát és tetőfedő cserepet egyaránt.
Az építők és építtetők elsősorban a polgári házak utcafrontjának díszítésére koncentráltak. Szívesen használtak tégla lábazatot és elterjedtek a könyöklők, a szemöldök- és koronázópárkányok. Az ablakokat változatosan kialakított és díszített keretbe foglalták. A homlokzat falfelületét malterból készített elemekkel, dísztéglával és mázas kerámiával díszítették. A belső terekben a funkcionalitás mellett jelentős szerephez jutott a reprezentáció és a kényelem megteremtésének kettős szándéka. Az udvari/kerti részen a valóban kellemes életkörülmények kialakításának céljával bensőséges hangulatot hoztak létre.
Kifejezetten igényes utcaajtók és kapuk, nem ritkán ékszer szépségű kilincsek fogadták az érkezőt.A modern építészet európai és amerikai kibontakozásával párhuzamosan itthon a berendezésben a historikus és a kecses biedermeier darabokat a szecesszió minden bútordarabra kiterjedő, radikálisan újszerű formaalakítási vágyát tükröző elemek egészítették ki vagy váltották föl.
Békéscsaba: polgárváros – a Szent István tér az Evangélikus nagytemplommal, a Páduai Szent Antal Plébániatemplommal és a Városházával (1927; Fortepan / Szávoszt-Vass Dániel)
VIDOVSZKY BÉLA SZÜLŐI PÁROSPORTRÉJA
Pályakezdése köti Békéscsabához Vidovszky Béla (Gyoma 1883. július 2. – Budapest, 1973. február 6.) festőt, annak a rajzolásban szintén tehetséges Vidovszky Ferencnek, a későbbi gyomai jegyzőnek a gyermekét, aki 1853-ban ismerkedett meg az akkor kilencéves Munkácsy Mihállyal. Békéscsaba főterén lakva szomszédok voltak, a fiúk pedig a szabadidejüket együtt töltötték, ahogyan erről Munkácsy Mihály több ízben is szól Emlékeim című önéletírásában.
Vidovszky Béla tanulmányait Zvarinyi Lajosnál kezdte az ekkor már önálló rajz-tanteremmel rendelkező békéscsabai evangélikus gimnáziumban. Ekkoriban készült első olajfestménye, az egykori iskolatársat, az I. világháború fiatal költő áldozatát, Gyóni Gézát ábrázoló arcképe, amelyet a Munkácsy Mihály Múzeum őriz. Első önálló kiállítását Békéscsabán rendezte 1909-ben, majd több egyéni és az Aurora Kör által szervezett tárlaton szerepelt a városban. Rendszeresen részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain is.
Életműve bensőséges realizmussal festett enteriőrökből, portrékból és csendéletekből, valamint darabosan fogalmazott, homogén színfoltokból építkező látképekből áll. Mestereinek, Révész Imrének és Ferenczy Károlynak a hatása teljes pályáján végigkövethető. Festészetének pozitív alaphangján csak a hadifestőként töltött évek idején volt kénytelen változtatni. Reprezentatív portrémegbízásokat is szívesen vállalt, bár e műcsoport javarésze a második világháború idején – sok más Vidovszky-képpel együtt – elpusztult.
Vidovszky Béla: Szüleim (évszám nélkül; olaj, vászon; 123,5×144 cm; Munkácsy Mihály Múzeum)
BOLMÁNYI FERENC HALAS CSENDÉLETE
Bolmányi Ferenc (Léva, 1909. június 27. – Budapest, 1990. július 14.) festő, szobrász és üvegablaktervező, az Aurora Kör kiállításainak egyik legfiatalabb szereplője, hisz még csak 16 éves, amikor a békéscsabai múzeumban bemutatja munkáit.
„Édesapám fényképész volt Békéscsabán és mivel azt látta, hogy már egészen kisfiú koromban ügyesen rajzoltam, nagyon örült. Elképzelése az volt, hogy a negatív fényképlemezeket ügyesen fogom retusálni. Azt akarta, hogy ha tanulmányaimat befejezem, utána az ő mesterségét folytassam. De engem ez a pálya egyáltalán nem érdekelt.”
Festészeti és szobrászi tanulmányait követően Bécsben a portréfestéssel töltött nagyon sikeres időszakkal alapozta meg hírnevét. Az arisztokrácia és a polgárság felső rétege elhalmozta reprezentatív arcképmegrendelésekkel, melynek nyomán a megbízók igényeit maradéktalanul kielégítő festmények születtek. Hazaérve Szentendrén, majd Nagymaroson dolgozott.
HAAN ANTAL ITÁLIAI VÁROSKÉPE
Az első békéscsabai festőművésznek Haan Antalt (Békéscsaba, 1827. január 5. – Anacapri, Capri, Olaszország, 1888. május 9.) tekinthetjük, aki tanulmányait Bécsben végezte, az akadémizmus ellen fellépő Ferdinand Georg Waldmüller magániskolájában. (Ezekben az években itt tanult többek között Zichy Mihály és a szintén Békés megyei származású Orlai Petrics Soma is.) Mint áldozatkész hazafi, honvéd őrmesterként részt vett az 1848–1849 forradalom és szabadságharc eseményeiben, majd Itáliában időzött, ahol klasszikus mesterek műveinek másolásából tartotta fenn magát.
Haan Antal „Caprin élt, ahol megvásárolt egy régi épületet, amit (előtte) egy kisebbfajta erődként hasznosítottak. Ő pedig egy villává alakította át. (…) Haan Antal a házának földszinti részén egy múzeumszerű létesítményt alakított ki azokból a régészeti maradványokból, amiket a birtokán és a környéken levő területeken talált. Az első emeleten volt a lakása és a dolgozószobája.” A leírás nem tartalmaz műteremre vonatkozó információkat, de tudjuk, hogy Haan Antal nagy számban készített a Caprin töltött évek idején tájképeket és több oltárképet is. A festőművész Haan Lajos evangélikus lelkész és történetíró testvére volt.
Haan Antal: Itáliai városkép (évszám nélkül; olaj, vászon; 37,4× 74,2 cm; Munkácsy Mihály Múzeum)