A céhek megjelenése Békéscsabán

CÉHLEVELEK

 

Iskolai tanulmányaiból a legtöbb ember emlékszik arra, mik is voltak a céhek: legtöbbször, −de nem feltétlenül−azonos mesterségben dolgozó kézművesek érdekvédelmi társulásai a feudalizmus korában. De mi is a címben szereplő céhlevél? Legtöbbször olyan dokumentumot értünk alatta, melyben leírták az adott céh működésének feltételeit, kiváltságait, s melyben szabályozták annak szervezetét és belső életét. Ilyen céhlevelet az uralkodó, a földesúr, az egyház vagy egy városi hatóság adhatott, engedélyezve a céh tevékenységét. Azonban gyakran találkozhatunk az elnevezéssel a felszabadító levél szinonimájaként is, vagyis az olyan oklevél megjelöléseként, melyet a céh adományozott az inaséveit becsülettel kitöltő tanoncnak. Mesteremberek először egy 1723. évi összeírásban szerepelnek, ácsok, kovácsok, szabók és egy serfőző szerepel rajta. Számuk rövid idő alatt megduplázódott, a tevékenységük kibő¬vült, így már volt kerékgyártó, kosárfonó és hentes. 1740-ben érkezett Csabára a szíjgyártó Keller család Mainzból. Hozzájuk hasonlóan az első iparosok gyakran németek voltak. Számuk folyamatosan bővült, de sokáig csak al¬kalmi mesterek maradtak. 1817-ben megalakult az első önálló békéscsabai csizmadia céh, kiváltságlevelét, mely műkö¬dési engedélyként és egyben szabályzatként is szolgált, 1817. március 14-én adta ki I. Ferenc (1792–1835) magyar király. A csizmadia céhet követte a tímár és szíjgyártó céh. A kö¬vetkező évre már 176 iparos található a községben, többek között selyemszövő, kő¬műves és lakatos. A gyűjteményünk több eredeti céhlevelet őriz, kiállításunkban bemutatásra került a tímárok szabályzata 1817-ből.