1950 előtt a történeti jellegű tárgyakat két, ma már nem létező gyűjteményben helyezték el: a neves személyiségek emlékeit az ereklye, a többit – a régészeti anyagokkal együtt – a régiségtárban. E gyakorlat miatt 1950 előtt nem beszélhetünk egységes szemléletről a történeti tárgyak gyűjtésére vonatkozóan. Ennek ellenére már a század elején is kerültek értékes darabok a múzeum tulajdonába. Ezek közül helytörténeti jelentőségüknél fogva kiemelkednek az Ipartestület által 1900-ban átadott céhiratok és pecsétnyomók. Elkezdődött a relikviák gyűjtése is: 1900-ban Erkel Ferenc fiának, Erkel Sándornak az özvegye, 1902-ben pedig Damjanich Jánosné ajándékozta a Múzeum-Egyesületnek férje néhány ereklyéjét (Erkel Sándor koszorúszalagja, kitüntetései, oklevelei, néhány használati tárgya, Damjanich János arcképe, aláírása pecsétjével, asztalkája). Az I. Világháború kitörését követően a gyűjteménygyarapítás nagymértékben visszaesett. Az egyetlen érdemleges eredmény, egy új gyűjtemény létrehozása I. Világháborús emlékekből, Rell Lajosnak volt köszönhető. Csak sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy e gyűjtemény darabjai ma már nem állnak rendelkezésünkre.
A múzeum történetében először 1962-ben, az intézmény megyei kezelésbe adása után alkalmaztak történész muzeológust. Több mint másfél évtizedes fejlesztés eredményeként, 1980-ban szervezték meg a történeti osztályt. Az önálló osztály muzeológusainak alkalmazása után a gyűjteménygyarapodás nagyobb lendületet kapott. Jelenleg a Történeti Gyűjteményben több mint 6800 tárgy található, és az irodalomtörténeti anyaggal együtt a dokumentumok száma meghaladja az 51000 darabot. Az anyag túlnyomó többsége Békéscsabáról és környékéről származik. A dokumentum-gyűjtemény legbecsesebbjei természetesen a kiemelkedő történeti forrásértékű, s legfeljebb két-három másolati példányban ismert kéziratos darabok. Ilyen a 16. századi Omazta-armális, továbbá Békéscsaba vásártartási engedélye és örökváltsági szerződése a 19. század második feléből, de ide sorolhatjuk a 18-19. századból ránk maradt kéziratos térképeket, sőt a települések hajdani arculatát, letűnt korok hangulatát, eseményeket, régen élt embereket megörökítő archív fotókat is. Az egyedi dokumentumok mellett természetesen értékesek a sokszorosítási eljárással készült helyi kiadású plakátok, újságok, képeslapok stb. is. A tárgyi jellegű gyűjtemények közül a zászlógyűjtemény több mint 60 darabból áll, ide tartoznak a 19. század elejéről származó festett vagy hímzett egyleti, társulati zászlók. 1986-ban került a múzeum tulajdonába a Szekerka-hagyaték, amely jelentős helytörténeti jelleggel bír, hiszen Szekerka János a békéscsabai szlovákság kiemelkedő képviselője volt. Számos könyv, aprónyomtatvány, plakát és fotográfia található ebben a gyűjteményben, melynek nagysága meghaladja az 5700 darabot.
A múzeum anyagának fontos részét alkotja az ún. Munkácsy-gyűjtemény, melyben megtalálhatóak a művész személyes használati tárgyai, festőeszközei, népművészeti tárgyai és a temetéséhez kapcsolódó anyagok. A dokumentumok közül intézményünk őrzi Munkácsy okiratait, nyomtatványait, valamint az őt és ismerőseit ábrázoló fényképeket és a festményeihez készült tanulmányfotókat.
A múzeum történész muzeológusai: Bogyirka Emil (1962-1964), G. Vass István (1965-1980), Böor László (1967-1969), Köteles Lajos (1969-1971), Dér László (1969-1980), Réti R. László (1970-1971), Czeglédi Imre (1975-1991), Csobai Lászlóné (1978-2011), Gombos János (1980-1983), Szabó Ferenc (1980-1996), Borsi József (1984-1987), Krupa Árpád (1984-1986), Kocsor János (1988-), Mazán Mátyás (1990-2000), Szakál Veronika (2013-)