A keményfás ligeterdők és a sziki tölgyesek
A KOCSÁNYOS TÖLGY (Quercus robur)
A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él.
A kocsánytalantölgy a domb- és hegyvidékek, a kocsányostölgy elsősorban a sík vidékek fafaja. Különleges sajátossága, hogy ártéren, homokon és sziken egyaránt megél. A laza, többnyire közepesen mélyrétegű szikla- és vályogtalajokat és az enyhe teleket kedveli. Kedvező körülmények között akár 800–1000 évig is élhet. Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás). Gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek. Kérgében sok a cseranyag, amelyet kinyerve a bőrök cserzésére használtak. A fa fiatal ágainak kérgéből főzött teával gyógyítottak különböző betegségeket.
Fája sötétbarna, kemény, ellenálló, szép rajzolatú, értékes alapanyag az asztalosok számára.
A kocsányos tölgy
A DOBOZI PIKKELYESCSIGA (Kovacsia kovacsi)
Ezt a fokozottan védett csigafajt Doboz mellől írták le elsőként Magyarországon. A faj latin neve Kovacsia kovacsi, amely elnevezés felfedezője előtt tiszteleg. Ez a puhatestűt ugyanis dr. Kovács Gyuláról, a Munkácsy Mihály Múzeum volt munkatársáról kapta a latin nevét. Az ő nevéhez fűződik ugyanis, a faj felfedezése, amely az 1960-as években még új volt a tudomány számára.
A dobozi pikkelyescsiga az Erdélyi-szigethegységből a holocén hűvösebb és csapadékosabb időszakában, az összefüggő erdőterülettel együtt húzódott le az Alföldre. A Kárpát-medence reliktum, vagyis bennszülött faj.
Kúpos-gömbölyded szarubarna háza vékony és törékeny. Köldöke nagyon szűk, és a kihajló szegély részben elfedi. Szája majdnem kerek. Háza enyhén ívelt, pikkelyekkel finoman vonalkázott, és ezért hamvasnak tűnik. A pikkelyek hossza nem éri el a 0,1 mm-t, ezért a pikkelyezettség szabad szemmel alig látható.
Élőhelyei az erdős és erdőssztyeppi élőhelyek csoportjába tartoznak, ahol a csiga főleg lágyszárúakon, az avarban vagy korhadék alatt található.
Az Alföldön természetközeli tölgy, kőris keményfa ligeterdőkben, és élőhelyükre telepített akác, nemesnyár, feketedió faültetvényekben is megtalálható. Mindenevő. Gyakran felmászik a lágyszárú növényekre, a csalán vagy a salamonpecsét leveleinek fonákján táplálkozik, és jellegzetes lyukhálózatot hagy maga után.
Az egyetlen fokozottan védett csigafajunk. Természetvédelmi értéke: 100 000 Ft
Dobozi pikkelyescsiga
A BÉLMEGYERI FÁSPUSZTA
Bélmegyer község határában terül el a Bélmegyeri Fáspuszta, amely a Körös-Maros Nemzeti Park felügyeletébe tartozik. A teljes védett terület 644 hektáron fekszik, ebből 82 hektár fokozottan védett.
A honfoglaláskori idők előtt is erdők borították a tájat, melyek a XIII. században írásban is megemlített Fás települést ölelték körül. Magyarország e tájképileg egyik legszebb területét az utolsó, épen fennmaradt sziki tölgyesei között tartják számon. A Fáspuszta a szikes legelőn álló magányos, több száz éves kocsányos tölgyekkel, idős vadkörtefákkal az ősi erdőssztyep látványát hozza elénk. Az élőhely kiemelkedő értéket képvisel, mivel valamikor ez volt az Alföld jellegzetes erdőtársulása, melyből mára csupán néhány hektár maradt. A Fáspuszta valójában több élőhely találkozás egyazon területen és éppen ennek köszönhető az itt előforduló élővilág sokszínűsége, ahol nemcsak az erdei, hanem erdőszegélyek és a szikesek növény és állatvilága is megtalálható.
A sziki tölgyes tisztásain és az erdők szegélyzónájában lévő sziki erdőssztyep társulás jellemző növényfajai a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius), a sziki kocsord (Peucedanum officinale), a fátyolos nőszirom (Iris spuria).
Az itt levő Szilvási-erdő tisztásán találta meg először, 1879-ben Borbás Vince, neves botanikus, a sziki lóromot (Rumex pseudonatronatus) és innen írta le, a később védetté nyilvánított növényfajt.
Az erdő uralkodó fafaja a kocsányos tölgy (Quercus robur). A második lombkoronaszintet alkotja benne a mezei juhar (Acer campestre), a tatárjuhar (Acer tataricum), a mezei szil (Ulmus minor) és a vénic szil (Ulmus laevis).
Az idősebb állományok alatt tavasszal geofiton növényzetet találunk, mint az odvas keltike (Corydalis cava) és a salátaboglárka (Ranunculus ficaria).
A Bélmegyeri Fáspuszta állattani szempontból is kiemelkedő értékekkel bír, mivel itt él, és stabil populációt alkot a sziki kocsordhoz kötődő veszélyeztetett lepkefaj, a nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata). Szintén kiemelkedő jelentőségű lepkefaja az itt élő magyar tavaszi-fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii), valamint az egyik legértékesebb lepkeritkaságunk a magyar egytollúmoly (Agdistis intermedia).
A Nemzeti Park e részterületén kis kiterjedése ellenére olyan védett madárritkaságokat találunk, mint a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a barna kánya (Milvus migrans) vagy az évtizedek óta létező gémtelep. Kis területe, sérülékenysége miatt központi, fokozottan védett része nem látogatható.
A Bélmegyeri Fáspuszta