A löszréteg titkai
A LÖSZ
Német eredetű szó, jelentése: laza.
A lösz durva kőzetlisztből álló, meszes, rétegzetlen, meredek falakban megálló, fakósárga üledék. Valójában ez az üledék a sztyeppékről felkapott és bukószelek által elszállított, majd lerakott por és törmelék. Szemcséi: 0,01–0,05 mm átmérőjűek. A Kárpát-medence a pleisztocén kori jégtakaró déli előterét alkotta, ekkor keletkezett a hazai lösz.
Gyakoriak benne a mészkiválások, a löszbabák és apró szárazföldi csigák vázai, az úgynevezett löszcsigák, valamint a legutóbbi jégkorszak emlőseinek maradványai (pl. mamut, orrszarvú, ősbölény vagy óriás szarvas). A Kárpát-medencében 4–20 méter, de esetenként akár 40–60 méter vastag réteget alkot. Nedvesség és terhelés hatására roskadásra hajlamos, laza, törmelékes üledék. Több típusba sorolják, a legismertebbek a szárazföldi és az infúziós lösz, attól függően, hogy keletkezése szárazon, a növényzetet szövetszerűen magában foglalva, vagy nedves környezetben történt. Az Alföld területén jellemző rétegalkotó üledék, és igen termékeny talaj képződik rajta.
De mik is azok a löszbabák?
Ezek a löszben keletkező mészkiválások (mészkonkréciók), melyek igen érdekes formákat vehetnek fel. Létrejöttük során, nedves éghajlat esetén a cseppkőképződéshez hasonló folyamat játszódik le. Előfordul, hogy belül üreges marad, illetve néha kisebb darabok maradnak a belsejében, így megrázáskor csörgő hangot adhat ki. Régebben emiatt nevezték el löszbabáknak. A földtörténeti negyedkorban kialakult löszképződés során keletkeztek, így koruk akár 20 ezer éves is lehet.
A lösz
A MÚLT METEOROLÓGUSAI, A LÖSZCSIGÁK ÉS A POCKOK
A földtörténeti korok időjárási és éghajlati viszonyainak kiderítésében a tudósok nagy segítségére vannak a növények és egyes állatcsoportok. Ismerjük meg a pollenanalízist, a pocokhőmérőt és a malakohőmérőt! Mire és hogyan használják ezeket a módszereket?
A pollenanalízis vagyis palinológia (pollen = virágpor, analízis = elemzés) módszere
Ezzel a módszerrel az üledékekben és a talaj különböző rétegeiben található virágpor vagyis pollen alapján vizsgálják meg a terület egykori növényzetének fajösszetételét. Minden növényfaj sajátos alakú és mintázatú, csak az adott fajra jellemző pollenekkel rendelkezik. Ezek lehetővé teszik az adott növény azonosítását egy-egy üledékmintában. Mivel a pollenek jól konzerválódnak az üledékekben reduktív körülmények között (vízborítás alatt, oxigénhiányos környezetben), lehetőséget nyújtanak a vizsgált területen az üledék keletkezése idején uralkodó növényföldrajzi viszonyok megállapítására. Az egyes növényfajok és társulások csak megfelelő éghajlati körülmények megléte esetén találhatók meg, így a terület növényföldrajzi képe a klíma alakulását is megmutatja a vizsgált időszakban egy adott területen, és lehetővé teszi a paleokörnyezet rekonstrukcióját.
A faunaanalízis (fauna = állatvilág, analízis = elemzés) módszere
A módszer arra támaszkodik, hogy a különböző állatfajok csak meghatározott környezeti, időjárási feltételek között képesek az életben maradásra, szaporodásra. A hőmérsékleti viszonyok kiderítésére szűktűrésű állatfajok ideálisak, amelyek a hőmérsékleti feltételek aránylag kismértékű változására is észlelhetően változtatják egyedszámukat, esetleg eltűnnek. Az egyes, ma is élő fajok környezeti igényeinek ismeretében meghatározhatók a korábbi hőmérsékleti és csapadékviszonyok abban az időszakban, amelyben ezek a fajok előfordultak.
A pocok és malakohőmérő (a malakológia az állattan puhatestűeket tanulmányozó ágazata) elvi alapja tehát az, hogy egyes rágcsálók és puhatestűfajok (csigák és kagylók) érzékenyek élőhelyük, környezetük hőmérsékleti és nedvességi viszonyainak változására. Amikor éghajlati változás történik egy adott térségben, az meglehetősen gyorsan módosítja a növény- és állatvilág fajösszetételét és az egyes fajok egyedszámát. Statisztikai módszerekkel, ezen adatok ismeretében meg lehet állapítani az adott korszak klimatikus és őskörnyezeti viszonyait.
A csigák és a kisemlősök, a tömeges jelenlétük miatt, a paleoökológiai és a paleoklimatológiai kutatások kedvelt alanyai, és maradványaik alkalmasak a radiokarbon kormeghatározásra is.
A múlt meteorológusai, a pollenek