A történelem előtti idők maradéka – az erdők világa
A ligeterdők vagy galériaerdők
A DÉNESMAJORI CSIGÁSERDŐ
A Fekete-Körös árterületén fekszik, egy 5,1 hektáros területű védett füzes, ahol több csigafaj is megbújik. Szám szerint 12. E magas fajtaszám miatt kapta a terület a Dénesmajori Csigás-erdő elnevezést.
A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti szalagos csiga (Drobacia banatica). A bánáti csiga sötétbarna testű, háza nem olyan gömbölyű, mint az éti csigáé, hanem laposabb, a háza külső részén kis perem található. A faj szerepel a Vörös Könyvben, így fokozottan védett, eszmei értéke 50 000 Ft. Endemikus faj, magyarországi vonatkozásban szűk területen fordul elő.
A bánáti csiga mellett a Csigás-erdőben számos az Alföldre egyáltalán nem jellemző, hegy- és dombvidéki csigafajok is megtalálhatóak. Például a kristályos gyöngycsigácska, aranysárga éticsiga, vörhenyes kúposcsigácska, szalagos lantoscsiga, élénk lantoscsiga, berki párduccsiga, hasas kétéltűcsigácska, pannon csiga, ragyogó fénylőcsiga, hálós televénycsiga, soklemezes orsócsiga, fehércsíkos meztelencsiga, tejfehér kóróscsiga, rozsdavörös bokorcsiga, erdei paránycsiga, kis borostyánkőcsiga, sima gyepcsigácska, homlokfogú törpecsiga, csillogó fényescsiga, üreglakó meztelencsiga.
Miért ez a sok faj itt, e területen? Mert az árterek időszakos elöntése kedvez a puhatestűeknek. Ezek a közismerten szárazföldi csigák szeretik az erős nedvességet, és az időnként kiöntő folyó kedvező mikroklímát eredményez számukra. Minden adott, hogy itt megtalálják megélhetési feltételeiket. A víz visszahúzódása következtében uszadék kupacok halmozódtak fel, ami jelentősen hozzájárul a terület vízháztartásához. A kupacok kialakításában a füzek sűrűsége, fák törzsének bordázottsága, ágaik elhelyezkedése, a gyökerek, az aljnövényzet is szerepet játszik. A felhalmozódott uszadék kupacokon megragadnak a víz felszínén sodródó puhatestűek. Ezen kívül a talaj pH-ja, humusztartalma, szerkezete, nedvességtartalmának kedvező tulajdonságai is segítik a csigák előfordulását.
Sajnos a korábbi években történő folyószabályzás, erdőkivágások, egyéb emberi beavatkozások eredményeképpen a terület nagysága egyre csak csökkent. A terület folyamatosan kiszáradt, csökkent a kedvező klímájú terület. Az állományok száma vészesen lecsökkent. Ezért 1997-ben természetvédelmi területté nyilvánították az erdőt, így most háborítatlanul élhetnek a területen a csigák.
/Dr. Domokos Tamás, malakológus/
Dénesmajori Csigás-erdő – Bánáti csiga
A LEGNAGYOBB RAGADOZÓ MADARUNK: A RÉTI SAS (Haliaeetus albicilla)
A Kárpát-medencében élő párok egy szigetszerű populációt alkotnak. Általánosan a víz közelében költ, nálunk a folyók mentén lévő galériaerdők és idős tölgyesek fészkelője. Nagytermetű madár, ezért úgy választja a hatalmas fészkének otthont adó fát, hogy megfelelő beszállófolyosót találjon. A zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért kiemelt feladat. Állományát fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. Élőhelyeinek védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Mint a legtöbb nagytestű madár esetében, a sasoknál is nagyon gyakori az áramütés miatti pusztulás. Szándékos és véletlen mérgezések miatt is sok madár pusztul el, időnként pedig le is lövik ezeket a ritka madarakat.
Tél közepén már megkezdi fészke tatarozását, februárban pedig sokszor már tojásain ül. Fészekalja 1-3 tojásból áll. A fiókák 40 nap kotlás után kelnek ki, a költés alatt a hím eteti párját. Táplálékában a vízimadarak, kisemlősök és halak dominálnak. Ez a hatalmas madár akár nagy halakat, vadludakat is elejthet, de jelentős a dögfogyasztása is.
Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke: 1 000 000 Ft
Rétisas zsákmányával