Egy új állam születése (11. század)

A NAGYOBBIK GELLÉRT LEGENDA AJTONY LEGYŐZÉSÉRŐL

 

„Akkoriban volt Marosvárt egy Ajtony nevû nagyon hatalmas fejedelem, aki Bodony városában a görögök szertartása szerint keresztelkedett meg. Ez felette fitogtatta erejét és hatalmát. Továbbá hét felesége volt, mert nem volt tökéletes a keresztény hitben. István királynak pedig nem adta meg a tiszteletet semmiben, mert bízott katonáinak és nemes embereinek seregében, akik felett uralkodott hatalma teljében. Szilaj paripája számtalan sok volt, nem is számítva azokat, amelyeket istállókban õriztek csikósai. Rengeteg barma is volt, mindegyik csordájának külön gulyása, s voltak azonfelül majorságai és udvarházai. Még a királynak a Maroson leúsztatott sója fölött is hatalmat bitorolt, a folyó révhelyein egészen a Tiszáig vámosokat és õröket tartott, és mindent megvámoltatott. A görögöktõl felhatalmazást kapott, és az említett Marosvárott Keresztelõ Szent János tiszteletére monostort épített, s abba apátot helyezett görög szerzetesekkel, az õ rendszabályuk és szertartásuk szerint. Mivel ennek az embernek szolgált a Kõrös folyótól az erdélyi részekig és Bodonyig és Szörényig terjedõ föld, s mindezt a hatalma alá vonta, ezért fegyvereseinek sokaságával túltett másokon, a királyt pedig semmibe vette.
Volt egy Csanád nevû igen nagyra becsült vitéze; Csanád volt a neve, a többieket, akiknek urává tette, méltóságban megelõzte. Ezt ura elõtt súlyos vádakkal vádolták, amiért is ura azon gondolkodott, hogy megöleti. Csak az idõt várta, hogy elveszítse, szívében fontolgatva a csalárdságot. De Csanád elõtt sem maradt ez titokban. Ezért elmenekült, és titkon a királyhoz ment; a király õt Krisztushoz térítve megkeresztelte. De meg akart gyõzõdni hûségérõl, faggatta urának titkairól, és látta, hogy nem hamisságból menekült hozzá. Megismervén tehát hûségét és állhatatosságát, így szólt fõembereihez: „Készüljetek hadra ellenségem, Ajtony ellen, és foglaljuk el országát.” E szavak közben még szemmel tartotta Csanádot, hogy hûségérõl még inkább megbizonyosodjék. Csanád azonban, mikor ezt hallotta, nagyon megörült. A király folytatta is, mondván: „Válasszatok magatok közül egy olyan férfit, aki a harcban vezéretek lesz.” Azok feleletül így szóltak: „Kit is találhatnánk alkalmasabbat Csanádnál?” Meg is tették vezérüknek. Csanád ezt felelte: „Amint uram, királyom akarja, meg a keresztények. Új keresztény vagyok, mint újonnan megkereszteltnek újak a harcok, melyeket vívni akarok. Veletek halni és élni kész vagyok. Induljatok és harcoljunk uramnak, a királynak ellenségei ellen.” A beszéd mindannyiuk szemében jónak látszott.
A sereget hát összegyûjtve, felvonultak az ütközetre. Miután a Tiszán átkeltek, megütköztek Ajtonnyal és seregével. Nagy harsogás és lárma támadt; a küzdelem délig tartott; sokan hullottak el sebesülten innen is, onnan is, mindkét részrõl. Végül Csanád serege futásnak eredt, és meghúzódott a kökényéri bokrok között, és Szõregen meg egész Kanizsán a Tiszáig.
Csanád pedig arra az éjszakára tábort ütött egy hegynél, amelyet aztán Oroszlánosnak nevezett el. Ajtony meg a Nagyõsznek mondott mezõn vert tábort. Mindkét fél õrszemei aztán virrasztva fel és alá járkáltak. Csanád pedig álmatlanul töltve az éjszakát, Szent György vértanúhoz könyörgött, hogy esdje ki számára az ég Urának segítségét. Fogadalmat is tett, hogy ha ellenségén gyõzelmet arat, az imádság helyén – ahol a földön térdelt – monostort emel a tiszteletére. És mikor a felette nagy megerõltetéstõl és fáradságtól elnyomta az álom, álmában egy oroszlán alakja jelent meg neki; megállt a lábánál és szólt hozzá: „Ember, mit alszol! Kelj fel tüstént, fújd meg kürtödet, menj, kezdj ütközetet és legyõzöd ellenségedet.” És mikor felébredt, úgy tûnt neki, mintha két ember erejét kapta volna meg. Azután összegyûjtötte seregét, elbeszélte nekik az álmot, amelyet látott és így szólt: „Imádságom után, amelyet leborulva sokáig végeztem az Úr és Szent György vértanú elõtt az éjjel, álom nyomott el, s mintha egy oroszlánt láttam volna, amint ott állt a lábamnál, körmeivel rázott és azt mondta: „Kelj föl, ember, mit alszol! Seregedet szedd össze, menj az ellenségre, most éppen alszik, gyõzd le!”
Ennek hallatára dicsõítették Istent, mondván: „Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Miatyánk!”
Késedelem nélkül harcba szálltak hát, és Szent György vértanú érdemeiért, aki õket oroszlán alakjában látogatásra méltatta, várták az ég segítségét. És nemsokára azon az éjszakán egymásra rontottak; Ajtony serege, mely a síkságon táborozott, hátat fordítva futásnak eredt. Ajtonyt pedig Csanád serege a csata helyszínén megölte. Fejét levágták és elküldték a királynak. Ezen a napon rengeteg zsákmányt ejtettek, és elteltek nagy örömmel, hogy a király ellensége elesett.”

Egy új állam születése