Felvenni az idővonal fonalát…
A MÚZEUM LEGIDŐSEBB LAKÓJA: A TRILOBITA
A trilobiták vagy háromkaréjú ősrákok
Ezek az ősrákok a dinoszauruszok után a legismertebb fosszíliák. A kambrium időszakában jelentek meg, 521 millió évvel ezelőtt, és több hullámban tűntek el. Az utolsó fajok a perm időszak végén haltak ki, kb. 250 millió évvel ezelőtt. Az ősföldtani időkben nagyon elterjedtek voltak, rengeteg fajuk élt a Földön.
Mivel vázuk könnyen kövült meg, vagyis fosszilizálódott, sok a fennmaradt lelet. A paleozoikumból kb. 17 000 trilobita faj ismeretes. A fajok változatossága hatalmas életmódbeli különbségeket jelent: voltak köztük aljzatlakók, ragadozók, dögevők és planktonevők is. Más fajok, egyes elméletek szerint, kénevő baktériumokkal alakítottak ki szimbiózist, amelyek élelmet termeltek számukra. Méreteikben is nagy különbségek vannak: az egészen apró, centiméteres nagyságrendtől az egy méteres méretig ismertek. A trilobita fosszíliák nagyon fontosak a biosztratigráfiai, paleontológiai és lemeztektonikai kutatások számára.Fosszíliának nevezzük az állatok, növények vagy más élő szervezetek megkövesedett vagy egyéb módon fennmaradt maradványait, lenyomatait.
A fosszíliákat a paleontológia vagyis őslénytan tanulmányozza. Fő ágai az ősállattan – paleozoológia és az ősnövénytan – paleobotanika. A paleozoológusok szakosodhatnak a gerinctelenek vagy a gerincesek tanulmányozására.
A pollenek, spórák tanulmányozása a palinológia tárgykörébe tartozik.
A mikroszkopikus maradványokkal a mikropaleontológia foglalkozik.
Vezérkövületnek nevezzük az egy adott korra jellemző ősmaradványt.
Élő kövületek azok a fajok, melyek az evolúció évmilliói során nem, vagy külső megjelenésükben számottevően nem változtak, ún. túlélő fajok. Ilyen élő kövület például a nautilusz, vagy csigáspolip, amely 500 millió éves túlélő. Ugyancsak élő kövület a bojtosúszós halakhoz (Crossopterygii), tartozó Latimeria chalumnae nevű hal, amelyet sokáig kipusztultnak hittek, és 1938-ban fedezték fel élő példányait az Indiai óceánban, Dél-Afrika partjainál.A fosszíliákat vagyis ősmaradványokat három fő csoportba sorolják:
1. Testfosszíliáknak nevezzük azokat a maradványokat, melyek fosszilizálódás során anyagukat és alakjukat részben vagy teljes egészében, megőrizték.
2. Kőbelek, lenyomatok azok a maradványok, melyeknek csak az alakja maradt meg, az eredeti anyaguk a fosszilizációs folyamat során részben, vagy egészben megsemmisült.
3. Biogén kőzetek azok az ősállatokból és növényekből keletkezett rétegek, melyekben a maradványok eredeti váz szerkezete részben, vagy egészben megsemmisül és csak az anyaguk marad meg.
Trilobita
SZENT LÁSZLÓ PÉNZEI, A NUMMULITESZEK
A Haan Lajos által említett rétegben, amely szerinte „apró csigaházakból áll”, valójában nem csak puhatestűek mészvázai találhatók, hanem nagy mennyiségben halmozódtak fel sokkal egyszerűbb élőlények fosszíliái. Ezek a 40–50 millió évvel ezelőtt, az akkori trópusi tengerekben élt különböző egysejtű fajok megkövesedett maradványai, melyek a likacsosházúak, latinul foraminiferák törzsébe tartoznak. A ma is élő likacsosházú fajokhoz hasonlóan, ezek a régen élt fajok is rendkívül érzékenyek lehettek a környezeti feltételekre. Csak a tiszta, trópusi, normál sótartalmú eocén tengerekben voltak jelen, ahol a meszes aljzatból fel tudták venni a házuk építéséhez szükséges kalciumot.
Az egyik fajcsoport ezek közül a nummuliteszek. A nummulites elnevezés a latin nummulus „pénzérmecske” szóból származik, és alakjukra utal. Ezeket az őskövületek nevezte a népnyelv Szent László pénzeinek, és a képzelet az évszázadok során meséket szőtt róluk.
Szent László pénzeinek mondáját először Temesvári Pelbárt, Mátyás király udvari papja írta le. Eszerint, amikor Szent László király vitézeivel üldözőbe vette a kunokat, azok aranyakat szórtak maguk mögé. Azt remélték, hogy a magyarok felszedik az aranyakat, és így ők megmenekülhetnek. László ekkor az éghez fohászkodott. Imája meghallgatásra talált, és láss csodát: az aranyak nyomban kővé változtak! Így a kunok üldözése folytatódott, és győzelemmel végződött a magyarok javára.
E legendának ismert egy másik változata is, miszerint, amikor Szent László királyt besenyők üldözték, ő aranyakat szórt a földre, bízva az ellenség kapzsiságában. Az ellenség leállt felszedegetni azokat, így a király megmenekült vitézeivel együtt. A besenyők elé szórt aranyak azonban hamarosan kővé változtak.
Szent László pénzei