Az „utazás TÉRben és IDŐben” – Békéscsaba az évezredek idővonalán című kiállítás magasföldszinti termeiben a szlovákok betelepülésének időszakától egészen napjainkig kísérjük végig a város történetét, népéletét, gazdasági-kulturális fejlődését. Békéscsaba van a központban, de a párhuzamos történeti és művészeti idősíkok által kitekintést nyújtunk az adott korszakok történéseire az országban és a világban.

Szekér, templom, piac, padlás, házak, vasútállomás, panel… Ezeken a megépített szimbolikus tereken keresztül vezeti végig a látogatókat a kiállítás.

1718 az az év, amikor megkezdődött Csaba evangélikus szlovákokkal való benépesítése. A betelepülés változó intenzitással évekig zajlott a termékeny föld, szabad vallásgyakorlás és adómentesség reményében. Amikor a Felvidékről Csabára érkeztek az evangélikus szlovákok, szekereken magukkal hozták tárgyaikat, a mindennapi élethez szükséges legfontosabb gazdasági-, konyhai eszközöket, bútorokat, viseleti darabokat, és az elmaradhatatlan szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyvet, a Tranosciust.

Békéscsabát evangélikus Rómaként szokták említeni, hiszen itt található Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma. Bár Békéscsaba alapvetően evangélikus település, más vallású hívek, katolikusok, ortodoxok, reformátusok és izraeliták is élnek itt. A betelepülő katolikus családokat a földesúr külön városrészben telepítette le, önálló katolikus plébánia 1750 februárjától működik a településen. A Bartók utcában található az 1837-ben épült, Szent Miklós tiszteletére szentelt, szerény méretű ortodox templom, jelezvén, hogy a városban románok is élnek. A történelmi egyházak közül a református egyház kezdte meg legkésőbb működését Békéscsabán. Békéscsaba színesedő vallási palettáján a zsidóság az 1830-as években jelent meg.

Csaba a harangok városa. Az ótemplomnak is nevezett evangélikus kistemplomban lévő Marik-féle nagyharang a magyarországi evangélikus templomok legnagyobb, és ugyanakkor Magyarország kilencedik legnagyobb harangja. Szerencse harangnak is hívják, mivel az első világháborús rekvirálás elkerülte. A kiállításban is három harang szól.

A közigazgatás és a bírói tisztség, valamint a vásárok tárgyakban és virtuálisan jelennek meg a kiállításban. A csabai vásárok, a kereskedelem és az emberi kapcsolatok kialakításának legfontosabb színterei, mindig is híresek voltak. A hetipiac tartását 1776-ban engedélyezték a községháza előtti téren piaci-vásári rendtartások szerint, mesterek és portékák színes kavalkádjával.

A paraszti kultúrában minden tárgyat megbecsültek, megőriztek. A használatból kivont, funkciótlanná vált tárgyak, eszközök a padláson őrződtek meg hosszú évtizedekig. Mi is szolgálhatná jobban kiállításunkban a múzeumpedagógiai foglalkoztató tér funkcióját, mint a „padlás”, amely reményeink szerint minden korosztály számára kellemes időtöltést kínál.

A podsztyenás ház, a népi építészet jellegzetes építménye, igazi „csabaikumnak” számít. Az előtte lévő, régi fotográfiák alapján készült „élőkép” a hajdan volt csabaiak alakjaival, visszarepíti a látogatókat egy 19. század végi falugyűlésre.

Békéscsaba történetének bemutatása a céhek, mesterségek megjelenésével folytatódik, s elvezeti a látogatót a közelmúlt történetéig. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, az önkényuralom és a dualizmus időszaka, a két világháború, a békéscsabai lakosságot is érintő csehszlovák–magyar lakosságcsere, az 1956-os forradalom és a szocialista korszak elevenedik meg a kiállításban tárgyakon és dokumentumokon keresztül.

A csabai népi lakóház folyamatos változásokon esett keresztül. Az 1750–1770-es években jelennek meg a simléderes, sipkás lakóházak. Ebből a „a pletykaelejű” háztípusból alakult ki a 19. század első felében a podsztyenás ház, majd az 1860–1870-es években a módosabb gazdák már falazott oromzatú és oszlopú, klasszicizáló vagy barokkos elemeket viselő parasztházakat építettek.

A kiállítás házmakettjei a csabai népi kultúra jellegzetes darabjait rejtik: fazekas remekeket, faragott-festett bútorokat, viseleti darabokat, népi textíliákat, háztartási eszközöket. A monitorokon lévő szöveges és fényképes tartalmak segítségével Békés megyei települések régi hagyományai, naptári ünnepekhez kapcsolódó szokások, régi lakodalmak, temetések és a társas élet emlékei, étkezési, disznótoros hagyományok, gasztronómiai különlegességek ismerhetők meg, és fény derül a csabai kolbász titkára is.

A két világháború közötti társadalmi-gazdasági változások Békéscsabát sem hagyták érintetlenül, kiváló ötletek, új intézmények, szervezetek, rendezvények és kiadványok születtek a változások nyomán. A polgári életmód, az oktatásban, az iskolarendszerben történt változások, a művészeti élet fellendülése jellemzi ezt az időszakot.

A helyi lakosok felajánlásai, anyagi áldozata nyomán 1858-ban érkezett meg az első vonat Békéscsabára. A vasút jelentősen felgyorsította a város fejlődését. Ipari létesítmények, gyárak, malmok épültek, és kezdték meg a termelést.

Panel, tömbház, blokk, lakótelepi lakás, lakótömb, emeletes ház, házgyári lakás… Számos kifejezés van arra a lakástípusra, amely eredetileg a világháború után kialakult városi lakáshiány enyhítését és a szocialista családmodell életterének kialakítását szolgálta az 1960-as évektől kezdődően. 300 évet átívelve érkezik meg a látogató ide, a közelmúltba. A Delta műsor, a Magyar Televízió első híradójának szignálja, az Esti Mese TV macija, a Tenkes kapitánya és a jól ismert reklámok köszönnek vissza ránk az 1970-80-as évekből. Egy mindannyiunk által jól ismert tér és életérzés zárja kiállításunkat.