Az épülő M44-es út Kondoros és Békéscsaba közti szakaszának nyomvonalán lassan véget érnek a régészeti feltárások. Kamut határában a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársai leletekben igen gazdag, hosszú életű falu nyomait kutatják. Nagy Dániel Sándor ásatásvezető régész szerint a települést talán már a X. században megalapították. Erre utalnak az ásatás során előkerült edénytöredékek és fémtárgyak (pl. az ún. kéttagú csüngő, líra alakú csat), illetve a pogány időszakra jellemző, lófogyasztásra utaló csontmaradványok és a nomád hagyományokat mutató kettévágott kutyák is. Utóbbit az írásos források a pogány, nomád népek (pl. kunok, bolgárok) esküszertartásai során említik. A kalandozások korából pedig itáliai források ejtenek szót a magyarok kutyákra tett esküjéről.
Az ásatás eddigi eredményei szerint a falu élete folyamatos lehetett legalább a XII-XIII. század fordulójáig, nevét azonban egyelőre nem ismerjük. Maga a lelőhely 1,5 km hosszú és 1 km széles, így nem zárható ki, hogy a későbbi időszak leletei a nyomvonal által nem érintett területeken rejtőznek. A feltárás során talált néhány érme a XII. századból származik, pontos meghatározásuk a restaurálások után várható.
Az ásatások során főként terménytároló gödrök, földbe mélyített házak, külső kemencék és kisebb árkok kerülnek elő. Nem ritka, hogy akár tíz kemencét is készítettek egymás közelében, melyekben az ételt készíthették. Az egyikből tojás maradványai is előkerültek. A lelőhely egyik érdekessége, hogy az egyik házba egy ló maradványait temették. A feltárások folyamatosan zajlanak a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. koordinálásával.
Dr. Bácsmegi Gábor régész
