A híres barlangkutató, Kadić Ottokár (forrás: foldtangyerekeknek.blogspot.com)
Kadić Ottokár (Opazova, Horvátország, 1876. 07. 29. – Budapest, 1957. 02. 28.) magyar-horvát származású geológus, paleontológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A szervezett magyar barlangkutatás megalapítója és a magyarországi ősemberkutatás elindítója.
Édesanyja magyar volt, és ő is magyarnak vallotta magát, bár horvát származását sem tagadta meg soha. Egyetemi tanulmányait Zágrábban kezdte, majd Münchenben folytatta, és végül 1900-ban doktorált. 1904-től a Magyar Királyi Földtani Intézet munkatársa lett, és innen vonult nyugállományba 1936-ban.
Számtalan helyen kutatott, kimagasló eredményeket ért el a szakmájában.
Kadićot a magyar barlangi ősemberkutatás megalapítójának nevezik, mivel 1906-ban a Bükk hegységi Szeleta-barlangban végzett ásatásával vette kezdetét a rendszeres hazai ősrégészeti kutatás. 1906 őszén kezdte a feltárást Herman Ottó sürgetésére, aki igazolni akarta azon állítását, hogy Miskolcot fel kell helyezni az őskorkutatás térképére.
Jelentős ásatásokat folytatott más bükki barlangokban is. 1930-tól a Budai Vár-barlang rendszer feltárását is ő felügyelte. Egyik jelentős kutatása az 1932. évi Suba-lyuk feltárása, ahol Dancza Jánossal megtalálták az itt élt neandervölgyi ember állkapcsát. A budai várbeli ún. „Török pincék” feltárását is ő irányította, ahol létrehozta az első hazai barlangmúzeumot.
Életre hívta és hosszú időn át vezette a Magyar Barlangkutató Társulatot. 1928-tól a karsztgeológiai és a gerincesek őslénytana tárgykör címzetes tanára a budapesti egyetemen. Kaán Károly alapvető természetvédelmi munkájához ő írta a barlangok ismertetését.
Róla nevezték el később a Szemlőhegyi-barlangot.
Életéről és munkásságáról Székely Kinga: Kadić Ottokár, a magyar barlangkutatás atyja címmel írt könyvet, mely a Magyar Állami Földtani Intézet gondozásában jelent meg 2010-ben.
———-
Váncsa Klára természettudományos muzeológus, a kiadvány koordinátora