A Munkácsy Mihály Múzeum ad otthont ez évben az országos néprajzos muzeológus továbbképzés konferenciájának, amely a Néprajzi Múzeum és a Munkácsy Mihály Múzeum együttműködésében 2018. október 10–12. között a múzeum újonnan kialakított konferenciatermében kerül megrendezésre.
TEREPKUTATÁS, NÉPRAJZTUDOMÁNY ÉS A MÚZEUMI GYŰJTEMÉNYEK – Az országos néprajzos muzeológus továbbképzés konferenciája
2018. október 10–12. (szerda-péntek)
Helyszín: Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Szakmai szervező: Frazon Zsófia, Granasztói Péter, Schleicher Vera (Néprajzi Múzeum); Martyin Emília, Salamon Edina (Munkácsy Mihály Múzeum); programkoordinátor: Árva Judit (Néprajzi Múzeum)
Témaválasztás
A konferencia témafelvetése arra a történeti és kutatásmódszertani sajátosságra utal, miszerint a néprajzi gyűjtemények és a néprajzi múzeumok kapcsolódnak a néprajz sajátos és egyedi kutatási módszeréhez, a terepmunkakutatáshoz. A történetileg kialakult intézmények – különösen a 19. század végén, de a 20. században is – leginkább a terepmunkakutatások tárgygyűjtéseivel gyarapodtak, ami az intézményesülés korai időszakában alapvetően határozta meg az intézmények karakterét, gyűjteményi struktúráját, kutatási és archiválási gyakorlatát. A néprajzi muzeológia klasszikus terepei, a köznépi-paraszti kultúra és a távoli, ismeretlen „egzotikus” tájak azonban mára egyaránt átalakultak, legtöbb esetben már nem is léteznek, ezzel párhuzamosan pedig a néprajzi terep fogalma, jellege is alapvetően átalakult.
Az átalakulás jelenségét történeti és módszertani dimenzióból egyaránt érdemes vizsgálni. Mi jelentette egykor a kutatások és tárgygyűjtések terepét, és mi jelenti ma azt: a földrajzilag távoli tájak, „idegen”, „egzotikus” kultúrák, a saját kultúrán belüli másság, a köznépi-paraszti kultúra? Miként változik meg mindez a társadalmi, tudományos és hétköznapi világok kontextusának átalakulásával, a klasszikus terepek eltűnésével? Mi volt egykor, és mi a terepe a néprajzos muzeológusoknak (témák, helyek, időbeliség, társadalmi közeg stb.) ma? Hogyan tud a múzeum terepen maradni, terepet váltani? Válhat-e tereppé a múzeumokban felhalmozott tárgyi és szellemi örökség, a gyűjteményi raktár?
A továbbképzés tudományos és társadalmi célja
A továbbképzési konferencia célja, hogy a fenti témakörökben fogalmazzon meg kérdéseket és keressen válaszokat elméleti, módszertani és gyakorlati példák és esetek bemutatásával, elemzésével, párbeszéd és vita teremtésével. A kiindulópont kapcsolódik ahhoz az elfogadott, de részleteiben mégis sokat vitatott tényhez, miszerint a néprajzi muzeológia kevésbé az akadémiai, mint az alkalmazott tudományos közeggel áll kapcsolatban. Míg a tavalyi konferencia az intézmények és a társadalom komplex kapcsolatát vizsgálta (Társadalom és múzeum címmel), addig a jelenlegi konferencia a tudományos módszertanon keresztül a tudományos tudás, a tudományos és kutatói praxis közegét hangsúlyozza, továbbá azt, hogy ezen szférák elválasztása teljesen értelmetlen vállalkozás. A múzeumok helyzete – ezen belül a hétköznapokkal foglalkozó néprajzi muzeológia szerepe – épp attól speciális, hogy nyilvános intézményi funkciója szerint több közegben is működik egyszerre: egyfelől közszolgálatot lát el, társadalmi és kulturális szerepet vállal, másfelől tudományos szempontokat és gyakorlatokat valósít meg. Ezek a hangsúlyok alakultak az idők során: tudományos és társadalmi változásoknak továbbá társadalmi és kultúrpolitikai elvárásoknak megfelelően. A 2018-as konferencia ezeknek az összefüggéseknek a hangsúlyozására is kísérletet tesz – ami egyszerre segíthet megérteni az intézmények tudományos és társadalmi szerepét.
A téma kifejtése
Gyakorlati szintre fordítva a témafelvetést, a legfontosabb kérdés, hogy miként valósítható meg, hogy a gyűjtemények gyarapítása továbbra is közvetlenül kapcsolódjon terepkutatáshoz – még ha nem is ez a gyarapítás és gyűjteményfejlesztés egyetlen lehetősége. Ehhez milyen segítséget ad a történeti előzmények kritikus feltárása, és milyen új kutatási, gyűjtési módszerek, gyakorlatok jelentek meg az elmúlt évtizedekben?
Ebben a megközelítésben több tartalmi és módszertani sűrűsödési pont rajzolódik ki az egyes múzeumok és gyűjtemények gyakorlatai alapján. A klasszikus és módszeres, tárgygyűjtéssel is járó terepkutatások gyűjteményi feltárása nemcsak a múzeumi gyűjteménytörténet, hanem a módszerek meghatározása szempontjából is izgalmas vállalkozás, amelyben a klasszikus terepek (közeli és távoli), a kutatás tárgyakkal és anyagikultúra-kutatással összekapcsolódó irányai, a néprajztudomány és a kulturális antropológia tudományterületén túlmutató kapcsolatai (például: természettudományok) egyaránt meghatározó mérföldkövek. A terep retrospektív megközelítése, a korábbi kutatások, korábbi terepek újragondolása, az egykori kutatópontok újra felkeresése viszont nemcsak a változásvizsgálatok történetébe illeszthető megközelítés, hanem a korábbi kutatások gyűjteményi anyagának feltárását segítő, kiegészítő módszertanként is releváns. A közelmúltban vagy a jelenben szervezett nagy múzeumi kutatási programok, amelyek terepkutatással is járnak, illetve a kiállítási munka mellett tudatosan épített gyűjteményfejlesztésre, továbbá a terepre vonatkozó folyamatosan megfogalmazott kérdések megfogalmazása elengedhetetlen (volna) a múzeumi stratégiában – bár azt is tudjuk, hogy ezek megvalósítása az egyik legnehezebb és legidőigényesebb eljárás. Ugyanilyen fontosak és meghatározóak lehetnek a gyűjtemények tudományos fejlesztésében az olyan mai terepek, mai témák kutatáscentrikus megközelítések, amelyek kevésbé a gyűjtemény felől, hanem sokkal inkább kortárs jelenségek, problémák és kérdések felől indulnak, de missziójuk szerint tudatos és módszeres gyűjteményfejlesztéssel is járnak. De más perspektívából is érdemes szemügyre venni a terepkutatás és a múzeumi gyűjtemények szerepét: ezeket összefoglalóan nevezhetünk dilemmáknak, amelyek etikai, morális kérdésekkel is foglalkoznak, esetleg tabutémákra, tabutárgyakra vonatkozó kutatások, és egy intézmény történetén belül, a módszerek változásában és reflexivitásában vizsgálnak módszertani kérdéseket – történetesen a terepkutatás összefüggésében. Végül izgalmas azt is átgondolni, hogy a terepkutatásokból származó forrás- és gyűjteményi anyag miként hasznosul a múzeumi közegben: ahol a tudományos publikációk, konferenciák és előadások mellett (tehát a szűkebben vett akadémiai közegen túl) a kiállítások a megmutatás egy lehetőségét jelentik; és ugyanilyen izgalmas vizsgálni a terepen szerzett információk archiválásának és felhasználásának lehetőségeit és gyakorlatát.
A konferencia a résztémákat az országos múzeumok, a nagy múltú és a fiatalabb vidéki intézmények tapasztalatai, történeti feltárásai, kortárs reflexiói, tervei és dilemmái alapján vizsgálja.
SZEKCIÓK
I. A néprajzi és az antropológia terepmunka – elméleti és módszertani keret
Szekciófelelős: Frazon Zsófia
A szekció célja, hogy tágabb módszertani keretbe helyezze a terepmunkakutatás, a néprajzi muzeológia és a gyűjtemények kapcsolatát. Ennek megfelelően három nagyobb témát tárgyalnak az előadók: a „klasszikus” antropológiai/néprajzi terepmunka módszereit, a terepkutatás és a múzeumi gyűjtemény összefüggéseit és lehetőségeit, illetve a múzeumi gyűjteményt mint a terepkutatás egy lehetséges helyét és közegét.
II. Klasszikus terepek, klasszikus gyűjtemények
Szekciófelelős: Granasztói Péter
A szekció célja, hogy múzeumtörténeti, gyűjteménytörténeti és kritikai szempontok alapján tekintsen át olyan klasszikus terepkutatási eseteket, amelyeket múzeumban dolgozó szakemberek végeztek, és gyűjteménygyarapítási, feldolgozási jelentőséggel is bírnak, vizsgálatuk fontos módszertani tanulságokkal jár. Az előadások a magyarországi paraszti kultúra történeti megközelítésével, a társadalmi változások és a múzeumi gyűjtemények kapcsolatával, illetve az „egzotikus” terepkutatások kritikai történeti dimenzióival is foglalkoznak.
III. Eltérő léptékek és módszerek, etikai és módszertani dilemmák
Szekciófelelős: Sári Zsolt
A szekció célja, hogy láthatóvá tegyen lépték- és módszertanbeli különbségeket, illetve olyan módszertani dilemmákat, amelyeket adott témák és megközelítési módok jelenthetnek és okozhatnak: azonos terepek, eltérő célok; az archiválás és a dokumentálás mint múzeumi szemlélet; kortárs (kis és nagy) városi terepek.
IV. Vissza az egykori terepre!
Szekciófelelős: Schleicher Vera
A szekció célja, hogy olyan terepcentrikus múzeumi kutatásokat vizsgáljon, amelyekben egyszerre érvényesül egyfajta tervszerűség és retrospektív szemlélet, amelyek során a történeti gyűjtemény az egykori terepek, egykori kutatói szemlélet alapján aktiválódik. Az előadások egykori terepek mai kutatási lehetőségeit vizsgálják, a történeti gyűjteményi anyag és a jelenkori múzeumi gyűjteménygyarapítás és -értelmezés lehetőségei felől.
V. Gyűjteményi kutatások és a terep – tematikus és módszertani aspektusok ma
A szekció célja, hogy a múzeumokban aktuálisan is zajló, tárgyakra, archiválásra épülő terepkutatások aspektusait dolgozza fel párbeszédes formában, ún. world café módszerrel (ami a tudásmegosztás dialógikus formája). Öt témakör, tíz asztal: ahol minden témáról két asztal tanácskozik előre felkért moderátorok vezetésével 30 percig, majd ezt követően a tanulságok prezentálása és megvitatása zajlik.
Minden érdeklődőt várunk!
