A XIV. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep megnyitója: középen Gnandt János, a Békéstáji Művészeti Társaság nemrégiben kinevezett elnöke, jobbra Gyarmati Gabriella művészettörténész
Hagyományosan a Munkácsy Mihály Múzeum biztosít lehetőséget a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep évenként megrendezett kiállításainak bemutatásához. A múzeumi átépítés miatt, amelynek során egy új, nagyméretű kiállítóterem valósul meg, a Nemzetközi Művésztelep hagyományos táborzáró bemutatóját a Csabagyöngye Kulturális Központ fogadta. A kiállítást Gyarmati Gabriella, a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze nyitotta meg, aki évek óta lát el koordinátori feladatokat a művésztelepi kiállítások előkészítése során.
A XIV. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep résztvevői
A művészettörténész ekképpen fogalmazott: „Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Békéscsaba művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia, Winston Churchill szerint…”
Kiemelte, hogy „A békéscsabai művésztelepi kezdeményezés nem hagyományok nélkül való, hisz tudjuk, mennyire hosszú időn keresztül működött a Békéscsabai Grafikai Művésztelep. Az 1976-tól 1989-ig élő vállalkozás a XX–XXI. századi magyar művészet történetének több, azóta kanonizált nagysága részvételével zajlott. Itt dolgozott – többek között – egy csabai származású testvérpár is. Mindketten ragyogó művészek, kiváló elmék, élenjáró teoretikusok. A közelmúltban elhunyt Fajó Jánosra és a békéscsabai kötődést gyakori hazalátogatásokkal ma is életben tartó Mengyán Andrásra gondolok.”
A művészettörténész elmondta, hogy „A Békéscsabai Nemzetközi Művésztelepet a fennállásának negyedszázados évfordulóját tavaly ünneplő Békéstáji Művészeti Társaság hívta életre. A szándékok találkoztak. Békéscsaba városa úgy döntött, hogy felkarolja a vállalkozást. Tehát a város akart magának egy művésztelepet. Szerencsés módon nem voltak annak szellemiségével vagy a résztvevők által beszélt alkotói nyelvvel kapcsolatban előre megfogalmazott elvárásai. Mert a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep alkotóit nem valamilyenfajta azonos szellemi alap vagy egyöntetűen képviselt stílus jellemzi. Sokkal inkább kvalitásbeli egységesség érvényesülését figyelhetjük meg.
A művésztelepek ugyanis kétféle rendező elv szerint működhetnek. Szerveződhetnek az orientáció azonossága szerint. Ilyenkor, ha nem is teljességgel azonos, de nagyjából hasonló gondolati alapot, koncepciót követő alkotók dolgoznak együtt. Ilyen volt az első generációs francia realistákat kinevelő barbizoni iskola vagy a nagybányai művésztelep, amely forradalmi erejű és fellépésű kolóniává növekedett. Ha egészen közeli példát szeretnék felhozni, akkor a Békéscsabai Grafikai Művésztelepet vagy az ebben az esztendőben negyvenkilencedik alkalommal megrendezett Gyulai Nyári Művésztelepet kell említenem. Utóbbi az alapítók kritikai realista szemléletét viszi tovább ma is.
A másik művésztelep-szervezési irány jóval egyszerűbb és életszerűbb. Nem a tartalom és/vagy a forma hozza közös nevezőre az alkotókat, hanem a többé-kevésbé azonos művészi színvonal. Az effajta szabadabb elveket követő művésztelepek, mint például a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep kiállításai ezért is mutatnak minden esetben igen változatos összképet.
A Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep szabadiskolai feladatkör betöltésének felvállalása nélkül működik. Nem fogad autodidakta művészeket, amatőröket, felvételire készülőket. Biztosít műtermet, vakrámára feszített alapozott vásznat és festéket. És ami nem mellékes, teljes ellátást. Mert tudjuk, ez sem mindegy…”
Gyarmati Gabriella a következőkkel zárta megnyitóját: „Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a hozadéka a művésztelepnek Békéscsaba számára? Először is, jó tudni, hogy a város képes idevonzani akár külföldről is alkotókat, és alkalmas arra, hogy a művészek számára termékenyítő közegként működjön. (…) Az alkotók évről évre hagyományosan a szervezőknél hagyják egy műtermi munkájukat és a főtéren készült festményüket. A képanyagot Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának adják át. Az egymást követő művésztelepek során beérkező műtárgyak egy folyamatosan épülő, kvalitásos kollekció ígéretét biztosítják számunkra. Egy olyan műgyűjteményét, amely remélhetőleg egykor majd felveszi a versenyt bármely kortárs művek gyűjtésére koncentráló magyarországi közgyűjteménnyel.”
A 2018. július 21. és 28. között zajlott XIV. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep résztvevői voltak:
Danijel Babić / Szerbia
Bányai Ildikó Inez / Magyarország
Martina Blaščáková / Szlovákia
Aleksandra Firlińska / Lengyelország
Gnandt János / Magyarország
Korina Gubik / Szerbia
Martin Kudla / Szlovákia
Lonovics László / Magyarország
Mészáros Sándor / Magyarország
Papp Zoltán / Magyarország
Tóth János / Magyarország
Malgorzata Et ber Warlikowska / Lengyelország
A kiállításmegnyitó közönsége: balról (ülve) Ancsin Györgyné, a Művésztelepet évek óta önzetlenül támogató Garzon-Fenyves Szálló tulajdonosainak képviseletében, jobbra Ando György, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója
A kiállítás 2018. szeptember 20-ig látogatható a Csabagyöngye Kulturális Központ Békéstáji Galériájában.
Közművelődési csoport
