A Békés Megyei Kormányhivatalban 2018. szeptember 27-én nyitotta meg Murányi Teréz festő kiállítását dr. Takács Árpád kormánymegbízott és Gyarmati Gabriella művészettörténész.
A kiállítás megvalósítását nagyban segítő békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze megnyitó beszédében elmondta: „A Békés Megyei Kormányhivatal szerteágazó működéséhez, széleskörű szolgáltató tevékenységi köréhez 2018-ban egy teljességgel új vonulat, a mecenatúra társult. Jogosan kérdezhetik, hogy is jön ez ide? Mi szükségünk rá? Jelen időben talán fel se tűnik a fontossága. De, hogy magunkról és a kultúránkról jövő időben is beszélhessünk, ahhoz nagyon nagy szükségünk van az ilyen jellegű kezdeményezésekre.
A dél-alföldi régió intézményei közül a Nemzeti Közművek tagjaként működő Áramszolgáltató szegedi székházában létrejött galéria, több posta és – többek között – a Szegedi Tudományegyetem folytat ilyen jellegű, profiljába nem vágó tevékenységet. De a Békés Megyei Kormányhivatalnak helyt adó épület történetébe is érdemes betekintenünk, hisz e ház falai között is élénk kiállításszervező tevékenység folyt egykor, amelynek keretében olyan nagymesterek anyagát mutatták be, mint a kondorosi születésű, pályáját Párizsban kibontakoztató Csernus Tibor.
A Kormányhivatal kiállítóterme egy olyan tárlattal debütált, amely a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum számára igen érdekesnek bizonyult. Az egymást követő Munkácsy kérdésfelvetések aspektusából figyelve az eseményeket, a Munkácsy-művek reprodukcióit és másolatait felvonultató, körülbelül száz esztendő reprodukciós kultúráját feltáró és illusztráló bemutató érdekességek sorát tartalmazta.”
A rekordnak számító érdeklődő figyelmével kísért megnyitón Gyarmati Gabriella ekképpen folytatta: „Most pedig egy olyan festővel ismerkedhetünk meg, akit családja, barátai és tanulmányai kötnek Békés megyéhez, és bár már évek óta nem itt él, e szálak megbonthatatlannak tűnnek. A gyomai születésű Murányi Terézt gyermekkorától a képzőművészet jelenléte kísérte. Édesanyja az a Bula Teréz, aki a gyomai Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény gondos őrzőjeként vált ismertté. Corini Margit életművének jó ismerője és máig a szép nyomdai munkák rajongója.
Visszatérve Murányi Teréz pályájának alakulására, tudnunk kell, hogy ő nem az a típus, aki tíz évesen választ pályáját. Gyermekkorában talán még nem álmodik színes tintákkal és akvarellfestékekkel, olyannyira nem, hogy informatikus-könyvtáros szakon szerez diplomát. Csak ezután fordul figyelme a festészet felé. A szabadiskolaként és alapfokú művészeti iskolaként egyaránt működő Szegedi Szépmíves Céh felnőttoktatásra szakosodott Varga Mátyás csoportjának tagjaként lel olyan tanárokra, mint az ország egyik legjobb régészeti tárgyrajzolójaként nyilvántartott Szűcs Árpád és az egykori Vinkler László-tanítvány, a plein air festészet tradícióit folytató B. Tóth Edit. A Békéscsabai Szakképzési Centrum Szent-Györgyi Albert Szakgimnáziuma és Kollégiuma művészeti vezetőjét, Novák Attilát szintén mestereinek sorában tudhatjuk.
Ha körülnézünk a kiállításban, a képek sokfélének tűnnek. De a sokféleségnek ez a formája már tudatosságot tükröz. Arra enged következtetni, hogy a tíz esztendeje festeni kezdő Murányi Teréz az útkeresés, a számára legkifejezőbb, leginkább kiérlelt alkotói beszédmód keresésének fázisán mára túljutott. A kiállítás anyaga összegzése az eddigieknek, az őt jellemző stílussokféleség pedig egy paletta, amelyről lehet választani. A legjobbat. A leginkább testhezállót. A választás természetesen csakis az ő dolga, de a kiállítás rendezése során magam is választottam. Kihagytam néhány korai munkát, amelyek a jelenlegi összeállítást nézve, most biztosnak tűnő lépéseit kissé ingatagabbnak mutatták volna. De ismerünk olyan művészt, akinek a mű kulisszák mögé vonása nem tűnt elegendőnek. Volt olyan XIX. századi festő nagymester, aki az úgynevezett műtermi selejtjeit megsemmisítette, hogy az utókor páratlan zseniként tarthassa majd számon, akinek minden ceruzavonása aranyat ér. Az ilyen fajta maximalizmus meghamisítja a művésszé válás folyamatát vagy gátolja a műtörténészeket abban, hogy egy-egy gondolat kiérlelésének, egy-egy alkotás születésének alakulását átlássák. Ez azért problematikus, mert nem formálhatunk jogalappal hiteles véleményt, ha nem ismerünk minden fontos részletet. És azért is problematikus, mert a műélvezők és a műtörténészek egyaránt nagyon kíváncsiak, hisz műalkotásokat, azaz rejtvényeket akarnak megfejteni, amihez megoldókulcsokra van szükségük.
Murányi Teréz mára szakított a látható valóság megörökítését célzó törekvésekkel. A látható valóság a festő legjobb tanítómestere, de a realitás territóriumának elhagyását a fejlődési folyamat egyik lépcsőjének tekinthetjük alakuló életművében. Már nem a látható valósághoz hűséges, hanem – ha nem hangozna olyan fellengzősen, hangosan mondanám, – hogy önmagához. És ez a legjobban van így.
Festészete feltételezhetően világlátásából fakad. Nem alkotásainak jellege, hanem a festéshez való viszonyulása tűnik nagyon is életigenlőnek, amelyet igazolni látszik egyik kedvenc idézete, amely a L`art pour l`art Társulattól származik: „A legszebb ajándék az élet, amit e Földön adnak át. Ki él, és nem boldog, az téved. Ne búsulj hát!” – zárta megnyitóját a művészettörténész.
Fotó: Szegedi Sándor
