Egyszer csak elment. Megszakad a szív és fáj a lélek. Felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, érthetetlen, elviselhetetlen, hogy Hankóné Dóri nincs többé. 17 éven át dolgozott a múzeumunkban gazdasági munkatársként, része volt mindennapjainknak, és most, életének 57. évében örökre itt hagyott bennünket.
Kétségbeesetten hajtogatjuk, hogy NEM, nem, ez nem lehet. Lehetetlen, hogy volt munkatársunk, barátunk, nincs többé. Hogy Dóri már csak volt. Hogy nem lesz velünk többé hangja, nevetése, mozdulatai, meglepetései, huncutkodásai, bosszankodásai.
Hirtelen, váratlanul végleg elveszítettük, pedig néhány napja, a Múzeumok Éjszakáján még vidám volt, ígérte, hogy meglátogat bennünket, ahogyan időről-időre tette. Tehetetlenül kell elfogadnunk a felfoghatatlant.
Kedves Dóri! Nagyon nehéz a búcsú. Fájdalomba csomagoltad a szívünket. Emléked örökké velünk marad, nyugodj békében! Jó utat, Isten Veled!
