A múzeumi munkában sokszor nehéz megítélni, hogy egy esemény mennyire volt sikeres. Természetesen sokat mondanak a látogatószámok, a bevétel stb., azonban arról, hogy a látogatóban, résztvevőben utána milyen nyomot hagy mindaz, amit a múzeumban látott, hallott, nehéz számokban mérni. Ezért is örvendetes számunkra, amikor kapunk erről visszajelzést.
A Munkácsy Mihály Múzeum 2020. március 10-én csatlakozott az országos rendezvénysorozathoz, a Beporzók Napjához, és ennek keretében több óvodás és iskolás csoportot fogadtunk ismeretterjesztő napunkon. Ekkor jött létre a kapcsolat a békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium természetismeretek iránt érdeklődő diákjaival, hála Szenográdi Péter tanár úrnak, akinek ezúton is nagyon köszönjük a lelkes hozzáállását. Az akkor nálunk megfordult, nyitott személetű nebulók közül pedig vannak olyanok, akik csatlakozni szeretnének az ismeretterjesztéshez olyan írásokkal, melyek diákoktól szólnak diákoknak. Az ötlet tőlük származik, hiszen már van egy saját ismeretterjesztő csoportjuk „Make Better Together” (Csináljuk együtt jobban) néven egy közösségi oldalon, ahol saját kortársaikkal osztanak meg értékes információkat. Ezt az olvasótábort szeretnék tovább bővíteni. Ebben nagyon szívesen nyújtunk segítséget, hiszen a téma életbevágóan fontos: a környezetvédelem!!!
Így kérem, fogadják szeretettel a lenti írást Karinától. Ő egyike a lelkes és tettre kész diákoknak, aki az otthontanulás nehéz és embert próbáló időszakában önként vállalt plusz feladatot. Nem is akármilyet! Írásában a környezetvédelemről és a szelektív hulladékgyűjtésről oszt meg értékes információkat, hiszen ő is tudja, hogy a jövőt nekik, a következő generációnak kell megtervezni és formálni. Terveink szerint ez az ismeretterjesztés folyamatos lesz. Mi lelkesen várjuk, segítjük, és szívesen osztjuk meg a további írásokat.
Köszönjük, Karina!
Váncsa Klára természettudományos munkatárs
Környezetvédelem
Mi az a környezetvédelem? Miért jó nekem? És miért állnék neki? A környezetvédelmet sokszor úgy definiáljuk magunkban mi emberek, hogy „Helló világ, ide jöttem élni, ha ráérek, majd figyelek rád is.” Hiszen az egész civilizációnkat a kíváncsiság hajtotta. A lételemünk, hogy mit, hogyan, miért, a céljaink eléréséért pedig szinte bármire képesek vagyunk. És ez jó. Ezen már csak finomítani kellene, a felfogásunkon. Hiszen mindezek mellett oda kell figyelnünk a körülöttünk élőkre, ugyanis a tudás hatalom, a hatalom pedig felelősséggel jár, és így felelősséggel tartozunk azok iránt, akikre az általunk hozott változások hatnak. És ebben a kategóriában nem csak az állatok vannak, hanem a saját leszármazottaink is.
Miért jó nekem a környezetvédelem? Mert abban élek. A része vagyok. A világunk összes ereje nagyobb,több és ősibb annál, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyjuk. Hisz ez egy rendszer, akár egy óra, amiben mi csak egy rugó vagyunk, és a nem jól működünk, akkor ki leszünk cserélve, az óra stabil, az marad.
És, hogy miért állnék neki? Mert jó. Megtanulható. Boldogságot ad. És büszkeséget. Elmesélheted az unokáidnak, hogy figyelj csak, Kincsem, így mentette meg számodra a Papa/Mama a világot. (Kicsit majd lehet túlozni is, hogy igazi Szuperhősöknek tűnjünk, szuper erővel és lebegő köpennyel, a kicsik úgyis mindent elhisznek 😉). És végül, a legfőbb ok: mert egyszerűbb mint gondolnád!
Ladányi Karina Anna
