A Gyula Nyári Művésztelep 2018. július 20-án nyitotta meg 49. vázlatkiállítását a gyulai Táj-, víz- és fürdőtörténeti bemutatóházban. A kiállítóhelyen Albrecht Júlia, a művésztelep vezetője olvasta fel Gyarmati Gabriella, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze beszédét, aki a néhány nappal azelőtt elhunyt Fajó János budapesti búcsúztatóján képviselte az intézményt Ando György múzeumigazgatóval, ezért nem tudott jelen lenni a rendezvényen.
A művészettörténész ekképpen fogalmazott: „A Gyulai Nyári Művésztelep szellemiségével kapcsolatban mindig is azt tartottam az egyik legfontosabb tényezőnek, hogy résztvevői műveikben őszinteségre törekszenek. Munkáik útján őszintén beszélnek, de tudjuk, hogy a kritikai realista stílus ezt eleve magában hordozza. Szókimondásuk olyan egyedi jellegzetesség, amely negyvenkilenc éves vállalkozásukat országos viszonylatban is egyedivé és eredetivé teszi. NEGYVENKILENC. Ünnepélyes érzés még leírni is…”
Gyarmati Gabriellától megtudhattuk, hogy a „Gyulai Nyári Művésztelep alkotóinak a városhoz való kötődése egyértelmű, ha akarnák sem tagadhatnák. Ha évről évre követjük az általuk rendezett tárlatokat, be kell látnunk, ők Gyula városának igazi krónikásai. Az őket jellemző beszédmód alkalmassá teszi vagy inkább predesztinálja erre műveiket, azzal együtt szívesen örökítenek meg talált témát, talált tárgyat. Ahogyan az ez évi kiállítási anyag válogatása során egyik alapító tagjuk fogalmazott: tulajdonképpen »talált múltat örökítenek meg«. Olyan lesz majd nézni ezeket a képeket, mint Kóhn Dávid Békés című lapban egykor megjelent vezércikkeit olvasni a harmadik évezredben. Színtiszta időutazás…
A művésztelep történetének festményanyaga tele van olyan lírai hangvételű ám drámai erejű vallomásokkal, amelyek azt örökítik meg, ami egy ember után, egy család után maradt. Ezeken a képeken az ad a nézőnek érzelmi bizonytalanságot, hogy a múló idő a háttérben csattogtatja a fogait, vesztésre és feledésre ítélve a bemutatott látványvilágot és az ott élt embereket, emberi históriákat egyaránt.”
Epilógus gyanánt az Appropriation art, a kisajátítás művészetének hazai képviselőjét, a Munkácsy-díjas Tóth Csabát idézte. „A legnagyobb eretnekség és főbenjáró bűn az volt, hogy a gyulaiak megőrizték a művészet régi képformáit, műfajait (tájkép, életkép, enteriőr, csendélet és portré). Az avantgárd doktrína szerint ezeknek el kellett volna tűnnie a történelem süllyesztőjében. (…) Lássuk be, a mainstream ezért nem fogadta be a gyulaiakat soha, hisz ezekben a megőrzött képformákban a magyar rög valóságát őrizték meg… (…) És, hogy Gyula még ma is fogalom, az annak köszönhető, a mindenkori 11 kinevelte, felnevelte a fiatalokból az utánpótlást. Gyula az egyetlen és valódi SZABAD ISKOLA Magyarországon.”
Az ebben az esztendőben is közel negyven résztvevővel bonyolódott Gyula Nyári Művésztelep kiállítása 2018. augusztus 31-ig várja a látogatókat.
Közművelődési csoport
Galéria:
Rögtönzött bemutató a művésztelep műtermeiben:
