Fajó János képzőművész – Fotó: Czimbal Gyula (MTI )
Békéscsaba gyászol. A magyar művészeti élet gyászol. Elveszítettünk egy ragyogó művészt, egy kiváló elmét, egy élenjáró teoretikust. Elveszítettük Fajó Jánost (Orosháza, 1937. február 9. – Budapest, 2018. július 8.).
Fajó János festő, grafikus, szobrász, környezettervező, tanár nagy múltú békéscsabai családjával egy éves korában költözött vissza a városba. Az Állami Rózsa Ferenc Gimnázium diákjaként 1950-től Mokos József Képzőművészeti Körében készült a felvételire. 1956 és 1961 között látogatta a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakát, ahol Z. Gács György, Szentiványi Lajos és Hincz Gyula keze alatt dolgozott. Első absztrakt képeit 1966-ban festette. Működését 1971 és 1979 között több szakmai díjjal, majd 1985-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 2008-ban pedig Kossuth-díjjal ismerték el. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába fogadta.
Fajó János: H. Kopernik (1987; szitanyomat papír; 1000×700 mm; Munkácsy Mihály Múzeum)
Az 1974 és 1988 között működő Budapesti [Pesti] Műhely alkotóközösség egyik alapító tagja volt. 1976-tól tizenkét éven keresztül vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet, és egyik alapító tanára volt a Telkibányán, majd Göncön, Encsen végül Szerencsen megrendezett Nyári Szabadiskolának. Szintén 1976-tól részt vett a békéscsabai Kner Nyomda grafikai szimpóziumán, a Mezőgép Vállalat műhelyében pedig fém plasztikákat készített. 1990-től tíz éven keresztül tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán/Egyetemen.
Békéscsaba XX. századi képzőművészei közül többen is a geometrikus tradíciók nyomvonalán haladva bontakoztatták ki pályájukat. Fajó János, ahogyan egy interjúban nevezték, a „Kádár-kori magyar művészeti élet egyik fenegyereke”, Kassák Lajos szellemi vezetésével építette fel gazdag és több műfajú életművét.
Fajó János: H. à Csiky (1989; szitanyomat, papír; 1000×700 mm; Munkácsy Mihály Múzeum)
Fajó János konstruktivista szellemű művészetének célja a látvány megtisztítása, egy terhelő sallangoktól mentes (látvány)világ kialakítása. Művészetében nincs elbeszélés, csak a tudat rejtélye. Nincs narratíva, nincsenek sem személyes, sem egyetemes érzelmek. Helyettük a színek és a formák beszélnek. A természeti formákat geometriai alapformákra redukálja, a kör, a háromszög és a négyzet felhasználásával építi fel tiszta arányrendszert tükröző síkgeometriai kompozícióit. Festményein és grafikáin általában első- és másodrendű színekkel dolgozott, amelyeket fehérrel és/vagy feketével egészített ki. Vizuális őszintesége, képi szókimondása ma is hiteles és érthető.
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum 111 grafikai munkát őriz Fajó Jánostól, mostantól még jobban féltve a kollekciót…
Gyarmati Gabriella művészettörténész
