A békéscsabai múzeum régészeti gyűjteményeinek alapját azok a 19. század második felében vagy a század utolsó harmadában végzett gyűjtések jelentették, amelyekre a régészeti érdeklődés előtérbe kerülése folytán – az országos tendenciáknak megfelelően – Békés megyében illetve Békéscsabán és környékén került sor. A kezdeti lépések megtételében elévülhetetlen érdemei vannak Haan Lajosnak, a helybéli evangélikus lelkésznek, a neves helytörténetírónak, aki elsőként foglalta össze az egész megye történetét is.
Az első békéscsabai régészeti leleteket mégis öccsének, Haan Antalnak, a kiváló festőművésznek köszönhetjük, hiszen 1850-ben ő mentett meg az utókornak a kastélyi szőlők környékén egy szarmata kori sírt. Az 1920-as évek második felétől Banner Benedek ásatói tevékenysége érdemel külön említést. 1926-ban pl. a postapalota építése közben elpusztított honfoglalás kori sírokról rögzített adatokat, majd 1930-ban jelentős ásatásba kezdett Fényesen, egy szkíta és kelta temető területén. 1932-ben Telekgerendáson végzett ásatásokat a középkori Gerendás falu helyén. Az 1930-as évek összességében is újabb fellendülést hoztak a csabai régészeti gyűjtemény gyarapítása terén. 1931-ben Rell Lajos szarmata sírokat tárt fel a berényi úton, 1932-ben Haan Albert végzett ásatást – szintén szarmata kori sírok után kutatva – a Ligeti-szőlőkben, 1933-ban pedig a Hold utcában, egy 12. századi temető területén Banner Benedek ásatott.
A múzeum alkalmazásában 1955-től dolgozott először régész végzettséggel rendelkező munkatárs, Kovalovszki Júlia. 1958 és 1966 között azonban régész nélkül maradt a múzeum. Régész hiányában, ebben az időszakban is a múzeum igazgatója, Tábori György látta el – már az 50-es évek elejétől – a régészeti jellegű leletbejelentésekhez kötődő helyszíni szemlék teendőit. Az 1970-es években a régészek száma előbb kettőre majd háromra emelkedett. A raktározás feltételei azonban csak néhány évre voltak biztosítottak; a múzeumba zúduló hatalmas mennyiségű leletanyag restaurálása, leltározása, feldolgozása terén már az 1980-as évek közepén óriási volt a lemaradás, s emellett a helyhiány is problémát jelentett. Az 1980-as években és az 1990-es évek első felében a csabai múzeumban négy régész dolgozott (Nikolin Edit, Medgyesi Pál, Szatmári Imre, G. Szénászky Júlia), később azonban ez a szám háromra csökkent (Gyucha Attila, Medgyesi Pál, Szatmári Imre). 2006-2008 között megint négy régésze volt a múzeumnak (Bóka Gergely, Gyucha Attila, Medgyesi Pál, Szatmári Imre), de később három, sőt egy ideig két főre csökkent a létszám (Medgyesi Pál, Szatmári Imre).
A Békéscsabai Múzeum-Egyesület megalakulása centenáriuma évében ismét új raktárbázissal bővült a múzeum, de a régészeti gyűjtemény elhelyezésének gondjait ez sem oldotta meg teljes mértékben. A megnövekedett munka miatt ezután újra létszámbővítés vált szükségessé. 2008-2011 között öt régész dolgozott a múzeumban (Borbély Zsuzsanna, Kovács Enikő, Medgyesi Pál, Vári Anita, Szatmári Imre). A régészek létszáma azonban megint nem volt állandó, mert 2011-től újra négyen maradtak (Bácsmegi Gábor, Medgyesi Pál, Szatmári Imre, Vári Anita). 2012 végétől a régészek száma továbbra is négy fő, de személyi változások történtek (Bácsmegi Gábor, Liska András, Medgyesi Pál, Szatmári Imre).