CsabArt – Békéscsaba művészetének progresszív irányai és eredményei címmel 2018. augusztus 31-én 15 órakor Szolnokon, a Damjanich János Múzeum Szolnoki Galériájában nyitja meg kapuit a Munkácsy Mihály Múzeum soron következő képzőművészeti kiállítása.
Békéscsaba képzőművészeti életének modern karaktert a 20. század legelején indult Tevan Nyomda és Könyvkiadó Vállalat adott, amikor annak tulajdonosa, Tevan Andor neves grafikusokat kért fel a kort meghatározó szerzők köteteinek illusztrálására. Így került az 1918-ban várossá alakult településre több neves grafikus, többek között Kolozsvári Sándor és testvére, Kolozsvári Zsigmond is.
A korabeli vagy hőskori progresszív ambíciókat művelők táborát leginkább Perlrott Csaba Vilmos neve fémjelzi, aki ugyan távolra került, mégis sikeresen idejuttatta a nyugat törekvéseit. Itthon, akik mindezt képviselték, és hosszabb-rövidebb időre csabaiak voltak vagy maradtak, azok
Jankay Tibor és Bolmányi Ferenc, levetetve magukról az akadémiai tanultságot, hogy az új esztétika és új mondandó festői lehessenek. Ennek az iránynak a folytatói a második világháború utáni időszakban felnövő vagy – életműveikre értve – kiteljesedő, az idősebb nemzedéket képviselő Jakuba János, majd Lipták Pál és Schéner Mihály voltak.
A nagyobb méretben való megtekintéshez kattintson a képre!
Ami teljesen újként hatott, és a csabai művészetnek jellemzőjévé vált, az a fiatal alkotók konstruktív művészetben való jeleskedése, mely egy helyi festő, az akkor már korosabb Mokos József által vezetett iskolából nőtte ki magát. Balázs Irén textilművész, Bohus Zoltán szobrászművész, Fajó János, Lukoviczky Endre, Mengyán András, Gubis Mihály és Trombitás Tamás képzőművészek – hogy kiemeljük az alkotókörből az ezen a kiállításon is megjelenők neveit – indultak el a geometrikus művészet nyomvonalán, és közülük többen is e stílus neves képviselőivé váltak.
Az expresszív, gesztus erejű festésmód is sokaknál feltűnt, és kreatív módon megmutatkozott. A szabályokat felrúgó és a rendet elhagyó Gubis Mihály neve emelkedik ki e téren, de megemlíthetők még Vágréti János és Vollmuth Frigyes alkotók is, akik a század utolsó harmadának meghatározó művészei voltak.
Kortárs művészeink közül Baji Miklós Zoltán képzőművész a viharsarki városban él és használja is a hely adta lehetőségeket és anyagokat, sőt, ez határozza meg az itt bemutatott szellemi és egyben nagyon is valós műveit. Flóra Virág képzőművész szintén itthonról, de nem e világi miliőt megörökítően alkot véleményt jelenünkről. Simon Debóra Eszter festő figurái a filozófia jegyében fogantak, hogy azután a festészet által öltsenek testet. Novák Attila a performansz területén tevékenykedik, esetében képei ugyancsak a szubjektumból indulnak ki. A csabai kortárs művészet ma is, mint régen, nem csak a szülőhelyükön élő alkotókat jelenti. Knyihár Amarilla festő földink, de nem itthon rögzíti méretes transzparens vízióit, ahogyan Simon-Mazula Tibor festő klasszikus értékrendet megújító vásznait sem a helyi föld érleli.
A tárlat anyaga, az először így megfogalmazott válogatás, mint kis csabai művészettörténet, tehát a Békéscsaba száz éve progresszívnek aposztrofálható, és ma ennek az örökségnek – mint minőségnek és eredménynek – a nyomát folytató művészetnek a felvonultatása.
Ván Hajnalka
művészettörténész, a kiállítás kurátora
