Kedves Évi, itt hagytál bennünket, váratlanul!
Mindenki döbbenten mondja, hogy látott még néhány napja kerékpárral az utcán, látott csomagokkal a kezedben a piacon, mentél az uszodába. Néhány napja még mosolyogva meséltél a görögországi utazásaidról…
Nehéz megérteni, nehéz felfogni, hogy nem találkozunk már Veled többé ebben a mi kis világunkban. Egy értékes és hatalmas tudást birtokló Emberrel lettünk szegényebbek itt, Békéscsabán. Te voltál az, aki minden növényt ismertél Békés megyében, hiszen egész életedben a minket körülvevő természetes növényvilággal foglalkoztál. A terepmunka volt az életed…
Kertész Éva Judit Békéscsabán született 1948-ban. 1973-ban a Kertészettudományi Egyetem Dísznövénytermesztési Karán okleveles kertészmérnökként diplomázott. 1981-től mint botanikus dolgozott a Munkácsy Mihály Múzeumban, később főmuzeológusként, egészen 2007 decemberéig. Kutatási területe Békés megye és a Körösök vidékének flórája, vagyis növényvilága volt. Rengeteget tett Békés megye botanikai értékeinek feltárásáért. Pályafutása során nagyszámú szakmai publikációt írt, minden terepmunkáján begyűjtött anyagot elemzett és közreadott, hogy az utókor tanuljon belőle. Publikációi az ország több múzeumi kiadványaiban megjelentek, de elsősorban a Munkácsy Múzeum évkönyveiben találjuk meg írásait. Tevékeny része volt a későbbi Körös-Maros Nemzeti Park védett területeinek beazonosításában, florisztikai felmérésében. A Békéscsaba város területén levő helyi védett területek védetté nyilvánításáért is foggal-körömmel harcolt egész életében. A kiemelt értékekkel bíró élőhelyekre sokszor visszatért, és nyomon követte a környezeti állapotok alakulását. Szomorúan mondta mindig, hogy folyamatosan kiszárad minden értékes faállománnyal bíró területünk.
Életművének legfontosabb része Békés megye növényvilágának pontos térképe. A Munkácsy Múzeum természettudományi raktárában őrzött közel 6 000 darabos, gyönyörűen preparált botanikai gyűjtemény az ő keze munkája, mind egy szálig.
Hitvallását egyik cikkében írta le: „A természet védelmének egyik eszköze a természet minél szélesebb körben történő megismerése, és az ismeretek népszerűsítése!” Sokat tett azért, hogy ez így legyen, hiszen nagyon sok gyermektábor szervezésében vett részt, ahol ökológiai szemléletű átfogó tudását igyekezett megosztani a jövő generációival. Terepi bejárásokat vezetett az érdeklődőknek, és mindenkit eligazított a gyógynövények ismeretében.
Nagyon szerette a Békés megyei kastélyparkok fáit, évtizedeken át nyomon követte sorsukat. A természetes növénytakarót tekintve pedig a szikes puszták világa volt az ő közege, kedvencei a szikfoltok és a szikpadkák apró, de annál szívósabb növényei, melyekről mindig szeretettel beszélt. Talán ezen növények kitartása, szívóssága nyűgözte le, hiszen úgy kapaszkodnak ezek is a nehezen élhető földbe, ahogyan Ő ragaszkodott erős Békés megyei gyökereihez.
Fájdalommal vesszük tudomásul, hogy a közelgő 74. születésnapja előtt búcsúznunk kell Tőle. Szívünkben őrizzük kedves lénye emlékét!
Kedves Évi, Isten veled, nyugodj békében!