Katolikusok, ortodoxok, reformátusok és izraeliták
A KATOLIKUSOK KÖZÖSSÉGE
A 18. század első évtizedétől folyamatosan leköltöző evangélikus szlovákság mellett folyamatosan érkeztek Békéscsabára katolikusok is. 1746-ban 41 katolikus betelepülési szándékáról tudunk. Kezdetben az 1715-ben Gyulán, majd 1731-ben Endrődön megszervezett katolikus plébánia látta el a csabaiak lelki gondozását. Csabán 1750 februárjától működik az önálló katolikus plébánia, ekkor kezdődött az anyakönyvek vezetése is. A katolikus hívek száma hatvan fő körüli lehetett. A plébánia első, 1788-ban felfektetett bérmálási anyakönyvében Litava, Badin, Jelsava, Bozok, Unyatin neve szerepel a legtöbb bérmálkozó származási helyeként. Az anyakönyvi adatok szerint a legtöbb betelepülő Bozok-Bzovik régiójából jött. A katolikusság folyamatos bevándorlásának kezdete az 1760-as évekre tehető, ekkor már jelen vannak a ma is élő csabai katolikus családok ősei: Ancsin, Bohus, Bartyik, Csiák, Gazsó, Gáspár, Gyebnár, Kovács, Krizsán, Kruzsicz, Paulik, Tót, Vozár. E családok létszáma az 1772. évtől ugrásszerűen emelkedik, ami mögött szervezett betelepítés valószínűsíthető. Ezt alátámasztja az is, hogy időközben megalakult a plébánia, a családok a földesúr révén biztos egzisztenciához jutottak, ami vonzóvá tette az ideköltözést. A Békéscsabára betelepülő katolikus családokat a vallási türelmet gyakorló földesúr – az evangélikus faluvezetés tiltakozása ellenére – külön városrészben letelepítette, a mai Szarvasi út – Berényi út és a környező utcák területére. Közösségüket egy ideig a „Communitas Catholica” irányította. A plébánia és a vele egy épületben levő kis kápolna a település központjában épült fel a földesúr által adományozott telken. A jobbágyföldek területét is a hatalmas csabai határban külön, a sopronyi pusztán jelölték ki számukra. Budinszky György plébános szolgálata idején, 1769–1770 között épült fel az első katolikus templom a kegyúr, báró Harruckern Ferenc és felesége, Dierling Antónia anyagi segítségével. Az új templom patrónusa Páduai Szent Antal lett. A híres ferences szent mellett a „Mindenszentek” oltalmába is ajánlotta szentegyházát a kis közösség.
ORTODOX HITŰ ROMÁNOK
Békéscsaba egyik forgalmas helyén, a Bartók utcában található az 1837-ben épült, Szent Miklós tiszteletére szentelt, szerény méretű ortodox templom, jelezvén, hogy a városban románok is élnek, akik a szlovák telepesek után érkeztek ide Arad- és Bihar vármegyéből. A románok egyházközségüket 1820-ban alapították, de kezdetben magánházakban tartották az istentiszteleteket. Templomukat gyűjtéseknek és adományoknak köszönhetően 1837-ben szentelték fel. Ugyanekkor, a hívek adakozásából épült fel az első egyházi fenntartású iskola épülete, amelyet rossz állapota miatt 1889-ben le kellett bontani, ezért az iskola a parókia épületébe költözött, és ott működött 1920-ig.
A templom eredeti ikonosztázionját 1913-ban kicserélték a ma is látható, mívesen kidolgozott ikonosztázionra. A templomszentélyt a templomhajótól elválasztó, faragott, aranyozott fából készült, festett ikonokkal ellátott fal az Arad megyei Sikló település ortodox templomából került a csabai templomba, mivel ott új ikonosztáziont készítettek a régi helyett.
A REFORMÁTUSOK CSABÁN
A történelmi egyházak közül a református egyház kezdte meg legkésőbb működését Békéscsabán. Azonban érdekes az egyház történetével kapcsolatban, hogy a 16. század második felében a régi Csaba lakói csak református vallásúak voltak. 1718-ban azonban már főleg az evangélikusok voltak többségben, a reformátusok száma csekély volt, ezért az evangélikus egyház kötelékében álltak.
1904 karácsonyán tartották az első református istentiszteletet, 1907-ben pedig anyaegyházzá vált; azonban az egyház első lelkészét csak 1908-ban választották meg Koppányi Gyula személyében. Az első években nagy segítséget nyújtott az evangélikus egyház, hiszen mente¬sültek az egyházi adó fizetése alól, az evangélikus temetőbe temetkezhettek, sőt saját templom híján az evangélikus gimnázium tornatermében tarthatták az istentiszteleteket.
A templom építésében Békéscsaba községe is szerepet vállalt, hiszen nemcsak a telket ajándékozta az egyháznak, hanem a villanyvilágítás költségét is fedezte. Ténylegesen 1911-ben kezdték el a templom megépítését Wagner József terve és költségvetése alapján, és a gyors munkának köszönhetően 1912-ben már fel is szentelték. Érdekesség a templom harangjával kapcsolatban, hogy mivel ez volt a templom egyetlen harangja, az első világháború során nem vitték el, mint több más csabai harangot.
A TÓRA NÉPE
Békéscsaba színesedő vallási palettáján a zsidóság az 1830-as években jelent meg. Ebben az időben a Simai és Beliczey uraságok biztosítottak szálláshelyet néhány zsidó családnak, akik itt telepedtek le. Miután az 1840. évi XXIX. tc. biztosította a zsidók letelepedési jogát, megszaporodtak az izraelita közösségek.
Békéscsabára főként Felvidékről érkeztek családok, hiszen szlovák nyelvtudásukkal könnyen be tudtak illeszkedni. Ám anyanyelvük, a jiddis mellett, nem a szlovák, hanem a német volt. Hitközségük első iskolája 1855-ben nyílt meg, ahol az oktatás is német nyelven zajlott. Az itt élő zsidóság gyorsan fejlődött, számuk 1857-ben már 590 volt, így a nemzetiségi nyelvek mellé felkerült a német is. Később, amellett hogy természetesen őrizték anyanyelvüket, megindult köreikben a magyarosodás. Az első magyar nyelvű szónoklat gróf Teleki Lászlónak, a zsidók pártolójának temetésén 1861-ben hangzott el. Ezután, hogy mindenki kedvében járjanak, először a templomi beszédek, majd később a tanítás is magyar nyelven zajlott.
A magyarosodás következményeként 1883-ban a hitközség szétvált, ortodox és neológ közösségek jöttek létre. 1941-ben az izraelita vallású békéscsabai lakosok száma 2433 fő volt. A második világháború azonban az itt élő zsidóságot is megviselte. 1944. június 25-én bevagonírozták a Békéscsabára koncentrált zsidókat, pontosabban a zsidónak tekintett személyeket, köztük a békéscsabai zsidóság döntő többségét is. Dedinszky Gyula lelkész, helytörténész 400 túlélőről tudott, más források ennél kevesebb visszatérőt említenek.
1965-ben 147 zsidó élt csupán Békéscsabán.