Békéscsaba, az evangélikus Róma
LUTHER MÁRTONT (1483–1546) ÁBRÁZOLÓ OLAJNYOMAT A 19. SZÁZADBÓL
Luther Márton német származású, Ágoston-rendi szerzetes, aki 1517-ben a búcsúcédulák (pénzért vásárolt bűnbocsánat) árusítása ellen lépett fel. 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom falára szögezte ki 95 tételét, de ekkor még nem akart szakítani az egyházzal. Közhírré tette saját álláspontját, hitet téve az egyedül hit általi üdvözülés tana mellett, és elítélve a búcsúcédulák árusítását. 1521-ben, miután Luther nem vonta vissza a pontjainak egy részét, a pápa kiközösítette az egyházból. Eszméi gyorsan terjedtek a német nyelvű területen, a társadalmat azonban megosztotta az új vallási felfogás, hamarosan Kálvin János is új mozgalmat indított el Svájcban. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az evangélikus (lutheránus) és a református (kálvinista) egyház a legismertebbek. A protestáns irányzatok Magyarországon is hamar megjelentek, és egyre nagyobb térhódításba kezdtek. A török hódoltság alatt nem szóltak bele a vallási életbe, de kiűzésük után újra a katolikus egyház került domináns szerepbe. Az északi megyékből érkező szlovák jobbágyok a szabad vallásgyakorlat lehetősége miatt jöttek Csabára, amit Harruckern János biztosított is nekik.
Luther Mártont ábrázoló olajnyomat
TESSEDIK SÁMUEL LELKÉSZ NEVÉHEZ FŰZŐDIK A CSABAI GYÜLEKEZET MEGERŐSÖDÉSE
Tessedik Sámuel lelkész nevéhez fűződik a csabai gyülekezet megerősödése, aki arra törekedett, hogy „rendes” templom épüljön Csabán. Torony építésére nem is gondolhattak, mert tornyos templomot építeni nem volt szabad Magyarországon ebben a korszakban az evangélikusoknak.
Az új földesúr, Harruckern János György megengedte lutheránus jobbágyainak, hogy a birtokán égetett téglából templomot építsenek. 1745-ben az egész gyülekezet jelenlétében tették le az evangélikus kistemplom alapkövét. A csabai hívek nagy lelkesedéssel álltak neki a templom építésének. A bécsi udvarnál az építőanyag kérdése hosszan tartó vitát eredményezett, végül a csabaiak számára pozitív döntés született, engedélyezték az építkezést, hiszen ha a jobbágyoknak szabad vallásgyakorlást engedtek, úgy mindegy, hogy vályogból vagy téglából építenek templomot. Az 1745. év Márton napján Tessedik Sámuel szentelte fel az új templomot. Ez lett ezen a tájon az első téglából épült evangélikus templom. Mivel a hívek száma egyre nőtt, 1773-ban két oldalszárny hozzáépítésével kereszt alakúvá alakították. A gyülekezet régi vágya is teljesült azzal, hogy 1783-ban megépítették bástyaszerű kistornyát, emeletén búbos kemencével fűthető tűzfigyelő szobát alakítottak ki. A 18. század végén a csabai evangélikus gyülekezet volt Magyarországon a legnagyobb.
CSABA ELSŐ ANYAKÖNYVE
Az evangélikus egyház levéltárában található anyakönyv elülső külső fedőlapján Haan Lajos békéscsabai evangélikus lelkész kézírásával (aki ezen anyakönyv legrégibb bejegyzése után mintegy száz évvel később született) a következő felirat áll: „Matricula ecclae evang. a. c. bcsabensis, 1725–1752” (Magyar fordításban: A békéscsabai ág. h. ev. egyházközség anyakönyve 1725–1752). Az anyakönyv lapjainak száma a külső, kemény borítólapon kívül 364. Az anyakönyvben latin, szlovák és magyar nyelvű bejegyzések találhatóak. A legrégibb kézírásos bejegyzések az anyakönyv 183–186. lapjain olvasható esketési bejegyzések az 1722–1726. évekből. A keresztelési, esketési és temetési bejegyzések az anyakönyvben nem folyamatosan, hanem megszakításokkal, több helyen fordulnak elő. De mit is tartalmaz pontosan Csaba első anyakönyve? Keresztelési bejegyzések 1728. január 1-től 1744. december 31-ig, esketési bejegyzések 1722. év végétől 1744. december 31-ig, temetési (halotti) bejegyzések 1728. május 19-től 1744. december 31-ig. Vegyes, időrendi sorrendben folyamatosan történt keresztelési, esketési és temetési bejegyzések találhatók 1745. január 1-től 1752. december 31-ig. Ezeket a vegyes bejegyzéseket Tessedik Sámuel vezette be 1745. január 1-jével. A vegyes kifejezés azt jelenti, hogy a háromféle kauzálét (keresztelés, esketés, temetés) folyamatosan, sorról sorra írta be.
A MOSOLYRA FAKASZTÓTÓL A VITRIOLOS MEGKÖZELÍTÉSIG: EGY ORSZÁGOS HÍRŰ KARIKATÚRISTA, MAZÁN LÁSZLÓ
Mazán László békéscsabai festőművész alkotásait groteszk látásmód jellemezte, kezét pedig a karikírozás szándéka vezette. Életművének különleges érdekességét jelentik nagyméretű festményei, például a kiállításban szereplő Csabai parasztok és a Kalapvásár. E képek technikai megoldása és tálalási módja, hatalmas mérete – a karikatúra műfaján belül – annyira ritka, hogy a táblákat joggal tekintjük kuriózumnak.
Mazán László művészetében az ábrázolások tematikája a „csupán mosolyra fakasztótól” a vitriolos megközelítésig terjedő széles skálán mozog, ami a műfaj kifejezésbeli teljességét igazolja. Előbbitől is függ, hogy egy-egy rajza vagy festménye az általánosítás eszközével készült, vagy az individuum, az önálló személyiség ismertető jegyeinek kiemelésével.
Már a legkorábbi, az 1919-es munkái és még az 1940-es évek végén született képei is beilleszthetők e két évtized magyar karikatúra anyagába, bár a finom részletek kidolgozására törekvő, cizellált megoldások nem tekinthetők általános stílusbeli jellemzőnek.
Mazán László: Csabai parasztok (1930-as évek; olaj, vászon; 123×185 cm; Munkácsy Mihály Múzeum)
AKI SALAMON KIRÁLYT ÉS ÁCHIM L. ANDRÁSI IS MEGFESTETTE: VERES GUSZTÁV
Veres [Cservenák] Gusztáv (Békéscsaba, 1857. november 26. – Gyula, 1918. március 27.) festő munkásságával örömmel szolgálta Békéscsabát és a békéscsabaiakat. Érdekelték a helyi épületek, az utcák, a jellegzetes viselet. Foglalkoztatták a csabai emberek; ismerte az életkörülményeiket, a társadalmi szokásokat, a gondolkodásmódjukat. A békéscsabai parasztasszonyt és parasztembert hagyományos viseletben, ködmönben ábrázolja, mindketten mint attribútumot tartják az evangélikus hitű szlovákok énekeskönyvét, a Tranosciust.
Veres Gusztáv reprezentatív portrémegbízásoknak is eleget tett. A Munkácsy Múzeum őrzi a tragikus sorsú békéscsabai politikus, Áchim L. András egészalakos, nagyméretű portréját. Békés vármegye elöljárói közül Jancsovics Pál alispán és Beliczey István főispán arcképét festette meg. Veres Gusztáv pályájának nagyvállalkozása volt az 1899-ben átadott gyulai Törvényszéki Palota főlépcsőházának mennyezetképe. A teknőboltozatra készült freskó bibliai történetet ábrázol.
Veres Gusztáv: Békéscsabai parasztasszony és parasztember (1890 körül; olaj, vászon; Munkácsy Mihály Múzeum)