Vidékünk tengerei – a szikes tavak
A KARDOSKÚTI FEHÉR-TÓ
A Dél-Alföld legjelentősebb szikes tava a Kardoskúti Fehér-tó. A Körös – Maros Nemzeti Park egyik legnagyobb kiterjedésű részterülete a Vásárhelyi-puszta, amely a tavat is magába foglalva 5 629 hektár, és ebből 263 hektár fokozottan védett. A Vásárhelyi-puszta egykor Hódmezővásárhely külső legelője volt, ma nagyrészt Kardoskút és Székkutas települések osztoznak rajta. A rideg állattartás, a hagyományos rét- és legelőgazdálkodás hagyományai sok évszázad alatt egy olyan értékes élőhelyet alakítottak ki a rövidfüvű pusztán, amelyet az utóbbi évszázadok egyre intenzívebbé váló szántóföldi művelése sem tudott felszámolni.
A szikes puszták az Alföld szélsőséges ökológiai környezetben kialakult, többnyire fajszegény élőhelyei. Itt csak a legszélsőségesebb termőhelyi viszonyokat elviselő növény- és állatfajok képesek megélni. A legfontosabb korlátozó tényező a talaj magas sótartalma és a talaj vízháztartásának szélsőséges változékonysága.
A kiemelkedő értéket képviselő Kardoskúti Fehér-tavat valójában két különböző eredetű tómeder alkotja. A keleti medence a Maros folyó főágából alakult ki, és források biztosítják kevésbé szélsőséges vízjárását. Ez a rész jellemzően csak a száraz évek alkalmával szárad ki. A vegetációt is a tartós és magas vízállás alakítja, ezért mézpázsitos zsiókás és nádas zsiókás jellemzi. A keletinél jóval szélesebb nyugati medence a Maros folyó mellékágaiból alakult ki. Tipikus asztatikus (változó vízforgalmú) víztér, ahol a tavasszal sekély vízzel borított, de nyár közepére, végére kiszáradó és legtöbbször a kora őszi időszakban is szárazon álló, magas sótartalmú tómederben speciális sótűrő növények élnek, mint a magyar sóballa (Suaeda pannonica) és a hegyes bajuszpázsit (Crypsis aculeata).
A Nemzeti Park e részterületén a szikes pusztákra jellemző társulások egész sora megtalálható. Különösen értékesek a Lófogó-ér bárányparéjos vakszikesei és mézpázsitos szikfok társulásai. Főként a terület északi részén, Fecskésen típusos állományú ürmöspusztákat, míg a mélyfekvésű időszakos mocsarakban ecsetpázsitos és hernyópázsitos szikiréteket, szikikákás és sziki nádas társulásokat találunk. A szikes társulások mellett a Fehér-tó déli részén, a Padkáskertben kis kiterjedésben egy ősi löszpusztagyepfolt is fellelhető.
A Kardoskúti Fehér-tó tavasszal és ősszel a Kárpát-medence egyik legfontosabb madárszállója. Az átvonuló darvak, vadludak, récék, partimadarak hatalmas számban jelennek meg a tó nyugati, kiszélesedő, nyílt vízzel borított részén. Október végén akár nyolcvanezer madár is éjszakázhat a számukra biztonságot jelentő sekély vízen. Esti behúzásuk, különösen a darvaké (Grus grus), rendkívül látványos jelenség, legnagyobb őszi létszámuk az elmúlt években elérte a 20 000 példányt is.
A Kardoskúti Fehér-tó nemzetközi szinten is elismert vizes élőhely, 1979 óta a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik.
De nemcsak a vonuló-, hanem a költőfajok is kiemelkedő értéket képviselnek. A nádasokban alakult ki a nagy kócsagok (Egtetta alba) telepe. A vakszikeseken széki lile (Charadrius alexandrinus) és gulipán (Recurvirostra avosetta) fészkel. A ritkább növényzetű partszéleken gólyatöcs (Himantopus himantopus), a legelőkön nagy goda (Limosa limosa) és piroslábú cankó (Tringa totanus) költ. A zsiókás, ecsetpázsitos mocsarakon haris (Crex crex), pettyes vízicsibe (Porzana porzana) és különböző récefajok fészkelnek. Jellegzetes ragadozómadara a pusztának a kék vércse (Falco vespertinus), melynek több nagy kolóniája alakult ki a gyakorlati védelmi tevékenységek révén.
A Kardoskúti Fehér-tónál találkozhatunk egy védett szitakötőfajjal, a nagy foltosrablóval (Lestes macrostigma), amely szorosan kötődik a szikes élőhelyhez.
A kardoskúti Sóstói-telepen őshonos magyar szürkemarha, cigája és racka juh állományt tartanak. E régi magyar háziállatfajták legeltetésével biztosítják a védett területek kedvező természeti állapotban való megtartását, és ezzel együtt tenyésztésükkel komoly génmegőrzési munka folyik.
A védett terület délkeleti szegletében helyezkedik el a csomorkányi templomrom. A környező terület magában foglalja a törökök által elpusztított Csomorkány mezőváros teljes ásatási területét. A templom építését az első írásos dokumentumok a XII-XIII. századra teszik. A templom román stílusban épült egy szentéllyel, terméskövekből és Árpád-kori téglákból. Az Alföld Árpád-kori műemlékei között kiemelkedő helyet foglal el.
(Forrás: www.kmnp.hu)
A Kardoskúti Fehér-tó
MIRE HASZNÁLTÁK RÉGEN A SZIKSÓT?
A szikesek, a szóda és a szikvíz kapcsolata
A szikes tavak nemcsak természetvédelmi szempontból értékesek, hanem a múltban fontos nyersanyag lelőhelyként is szolgáltak. A száraz időszakban a tavak medre kiszárad és a víz nélkül maradt mederben kivirágzik a szóda, ezt nevezzük sziksónak, ami nem más, mint víztartalmú szénsavas nátrium. A kiszáradt mederből a sziksót összeseperték és háztartási tisztítószerként hasznosították. Az elbeszélések szerint a háború alatt, de még utána sem volt könnyű mosószerhez jutni, mert nagyon drága volt, így aztán legtöbben háznál főzték a szappant. Az összegyűjtött avas, ehetetlen szalonnából vagy egyéb zsiradékból, hamuból, mészből és az összegyűjtött sziksóból nagy üstökben készítették a házi tisztítószert, melyet néhány hét érlelés után tudtak használni. A szappanfőzés, mint mesterség a XIV. században kezdett el virágozni. Magyarországon az első ezzel foglalkozó céh otthona Debrecenben volt.
A szóda eredetileg egy növény latin neve, a sziki ballagófű vagy sófű Salsola soda a tudományos elnevezése. Ennek a hamujából nyerték a nátrium-karbonátot (Na2CO3), mely az üveg- és szappangyártás nélkülözhetetlen kelléke volt az elmúlt századokban.
A házi készítésű, vagy kézműves szappanok, valamint a mosószóda napjainkban reneszánszát éli. A tudatos vásárlók körének bővülésével ezek a természetes termékek egyre népszerűbbek. Ma már nem a szikes tavak medréből kell kisepernünk a megfelelő alapanyagokat, hanem más alternatívák állnak rendelkezésünkre egyszerű háztartási boltokból. A természetes származékú tisztítószerekkel nem csak a környezetünknek, hanem saját egészségünknek is jót teszünk.
A szikvíz összetett szó, a szik, szikes föld és a víz összekapcsolásával képződött. Keletkezésének voltaképpen tárgyi tévedés az alapja, a szódavíz készítéséhez felhasznált szénsavat tévesen azonosították a sziksóval vagyis szódával. A szódavíz onnan kapta a nevét, hogy gyártáshoz eredetileg szódát használt fel Jedlik Ányos, aki a magas szénsavtartalmú víz kémiai előállításának módját kidolgozta, és ezáltal lehetővé tette nagyüzemi gyártását. Jedlik a ,,Mesterséges savanyúvizek” című értekezésében 1829-ben írta le részletesen az eljárást.
A szódavíz és a szikvíz jelentése között tehát nincs különbség: szinonimákról van szó.
A szikvíz olyan szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet zárt rendszerű technológiával nagy nyomással palackoznak szifonfejes üveg és műanyag palackban, vagy rozsdamentes acélballonban hoznak forgalomba.
A sziksó hasznosítása szappanfőzésnél
A SZIKES TAVAK NÖVÉNYEI: A SZIKI SÓBALLA ÉS A SZIKI BALLAGÓFŰ
A szikes tavak különleges növényei
A halofita növények a virágos növények olyan elkülönült ökológiai csoportját jelölik, melyek az élőhelyükön megemelkedett sókoncentrációkhoz alkalmazkodtak és ezen feltételek mellett tudnak szaporodni, fennmaradni.
Magyar sóballa (Suaeda pannonica)
A magyar sóballa a szikes tómedrekben, így a kardoskúti Fehér-tó medrében is megtalálható bennszülött növényfajunk. Elterjedési területe megegyezik az erősen lúgos kémhatású, szódás vizű pannon szikes tavak elterjedésével, így a szikes tavi élőhelyek egyik kiemelkedően fontos, jellegzetes növényfajaként tartható számon. Magyarországon helyenként tömeges megjelenésű, ám előfordulási adatai egymástól elszigeteltek. Populációinak mérete az adott évi vízállapotok függvényében szélsőséges mértékben ingadozhatnak.
Fő elterjedési területe Magyarországon található, ezen kívül előfordul még Ausztriában (Fertő-medence), Szerbia északi részén (Bácska), illetve archív, jelenleg megerősítésre szoruló adata ismert Kárpátaljáról Ungvár mellől.
Sziki ballagófű (Salsola soda)
30-70 cm magasra növő, sókedvelő növény. Jellegzetes élőhelyei a szikes tómedrek, vakszikes területek és szikes legelők. Tőtől elágazó hajtásrendszere a kezdeti zöld színűből később pirosra színeződik. Pozsgás murvaleveleiben nedvességet raktároz, így alkalmazkodva a száraz körülményekhez. A virágzást követően a növény gömb alakú formát vesz fel, késő ősszel pedig a tövénél letörik, ekkor egy sejtréteg elvékonyodik, hogy megkönnyítse a leválást. A tövéről levált, labda formájú növényt pedig szabadon görgetik a pusztai szelek, így biztosítva a magok minél messzebbre jutását. Innen származik e növény elnevezése is.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó környezetében nagy számban él ez a különös szaporodási stratégiával rendelkező, „vándorló” növény.
A sziki ballagófüvet Olaszországban zöldségként termesztik és fogyasztják, Japánban pedig vadon szedik zsenge korában a tengerparti fövenyeken, sós talajokon. Egyre több országban próbálkoznak a házikertekben a termesztésével. Az íze kicsit fűszeres-földes, savanykás-sós. Kalóriaszegény növény, ugyanakkor gazdag káliumban, kalciumban, C-, B- és E-vitaminban. Salátába tehető akár nyersen, akár dinsztelve, párolva.
A sziki ballagófű ritka és védett növény, azonban a Körös-Maros Nemzeti Park területein még jelentős állományai élnek.
Szikesek növényei – Magyar sóballa
A SZIKESEK JELLEGZETES RITKA MADARAI: A SZÉKI CSÉR ÉS A SZÉKI LILE
A széki csér (Glareola pratincola)
A széki elnevezés a szikesekhez köthető és arra utal, hogy általában a szikes puszták és vizes élőhelyek fészkelőjeként ismerték. Fészkét közvetlenül a talajra, sekély mélyedésekbe rakja. Fecske módjára a levegőben kapkodja el, vagy a földön keresgéli ízeltlábúakból és egyéb rovarokból álló táplálékát.
Fokozottan védett madarunk, eszmei értéke: 500 000 Ft
A széki lile (Charadrius alexandrinus)
A széki lile a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj. Elsősorban tengerpartokon, sós élőhelyeken fordul elő. Nálunk a szikes tavak és mocsarak környékét kedveli, ahogy a neve is utal rá. A talajon, iszapban vagy sekély sós vízben keresgéli rovarokból álló táplálékát. Hosszútávú vonuló madár.
Hazánkban kisszámú fészkelő. A múlt század második felében rendkívüli mértékben visszaszorult. Szigetszerű populációjának összeomlása összeurópai állományának csökkenésével is összefüggésbe hozható. A szikes tavak feltöltődése és kiszáradása a számára legfontosabb élő- és táplálkozóhelyek eltűnését eredményezi. A legelő állatállomány létszámának csökkenése miatt eltűnnek a vakszikfoltok, ahol megfelelő költőhelyet találhatna magának.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 1 000 000 Ft
-
- Széki csér
-
- Széki lile