A Békéscsabai Múzeum-Egyesület létrehozása, tevékenysége
Amikor 1899-ben összeült a Múzeum-Egyesület alakuló közgyűlése, Békéscsabán a múzeumi eszmének már több évtizedes múltja volt. A múlt század vége előtt híveinek tevékenysége ugyan nem egy helyben lévő közgyűjteményhez, hanem főként a gyulai székhelyű Békésvármegyei Múzeumhoz kötődött, de nekik köszönhető a múzeumi gondolat csabai talajba plántálása. Közülük először a tudós evangélikus lelkészt, Haán Lajos történetírót kell megemlíteni. Szenvedélyesen érdekelte szűkebb hazája múltja, s magának is számottevő, túlnyomórészt érméket és régészeti anyagokat tartalmazó gyűjteménye volt. Már az 1860-as években is foglalkozott egy helyi múzeum létrehozásának gondolatával.
Jó két évtizedig, míg a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat fennállt, a múzeumi gondolat békéscsabai hívei annak keretén belül fejtették ki tevékenységüket. A csabai múzeum létrehozásához a gazdasági-társadalmi feltételek a múlt század végére értek meg. Kialakult az a helyi viszonylatban szélesebb polgári-értelmiségi réteg amely a múlt emlékeiben megőrzendő emléket látott. A kezdeményezés érdeme Varságh Béla gyógyszertár-tulajdonosé volt. Az általa 1899. július elsejére összehívott értekezleten határozták el a "város társadalmának vezetői" a Múzeumi egyesület felállítását. Tervükhöz tekintélyes pártfogóra leltek Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár személyében.
A Múzeum-Egyesület létezésének tizenöt éve alatt lerakta a gyűjtemények alapjait, megfelelő szakembereket nevelt, s tevékenységének betetőzéseként felépítette a múzeumnak helyet adó Közművelődés Házát. A múzeumon kívül könyvtár, muterem is helyet kapott benne, a nagytermet hangversenyek és előadások céljára tartották fenn.
A mintegy 100-200 tagot számláló egyesület munkájához az anyagi fedezetet három forrásból merítette: tagdíjakból és alapítványok bevételeiből, állami segélyekbol és Békéscsaba évrol évre megszavazott támogatásából. Az egyesület vezetői, tisztségviselői minden díjazás nélkül, főhivatásuk mellett látták el teendőiket. A gyűjtemények alapjainak lerakása érdekében az egyesület nagy lendülettel látott munkához. Az évek során összegyűjtött anyagból az akkori csoportosításnak megfelelően a következő gyűjteményeket hozták létre: Régiségtár, Pénz- és Érmetár, Ereklyetár, Természetrajzi és Paleontológiai tár valamint Képzőművészeti, Iparművészeti, Néprajzi tár.
A városi múzeum korszaka
Az ígéretes fejlődésnek az első világháború vetett véget. A 1920-as években a művelődési-múzeumi munka nehezen indult el.1924-ig zárva tartottak, az összes helyiséget pedig csak 1926-ra sikerült eredeti rendeltetésének visszaszerezni. Az újra nyitásig a közművelődési funkciók szüneteltek, ez idő alatt a Közművelődés Házának valószínűleg nem volt érdemleges költségvetése. Fenntartását 1925-1936 között 90-92%-ban, ezután pedig teljes egészében Békéscsaba városa biztosította.
1932-ben Rell Lajostól Korniss Géza (1888-1960), Békéscsaba kultúr- tanácsnoka vette át az igazgatói tisztséget. A múzeum történetében o volt az első és a Horthy-korszakban az egyetlen, aki tiszteletdíjban részesült. Legnagyobb érdeme a Munkácsy Mihály özvegye, Cecile Papier által még az első világháború előtt az intézményre hagyományozott relikviák felkutatása és múzeumunkba juttatása volt. A kortársak visszaemlékezései szerint múzeumi működését azonban inkább a negatívumok jellemezték. A múzeumi munkából csak a látványos programokat értékelte, a gyűjtemények gyarapítására a rendelkezésre álló eszközöket sem használta fel, sok esetben értéktelen képző- és iparművészeti anyagra költötte a pénzt. Irányítása alatt ugyanakkor viszonylag képzett munkatársak dolgoztak, főhivatásuk mellett, tiszteletdíj nélkül.
A II. világháború vége felé, 1944 szeptemberében, a front közeledtével egy rendelet szerint a múzeum legértékesebb anyagát az egyik Somogy megyei ferences rendházba kellett volna szállítani. A végrehajtásra azonban részint a szovjet csapatok október 6-i támadása, részint a munkatársak ellenállása miatt nem került sor. 1945 után évekig szünetelt az érdemleges múzeumi munka. Bár 1946 és 1948 között nem is volt kinevezett igazgatója a múzeumnak, 1944-tol 1946-ig, majd 1948-tól 1951-ig azt Sass Árpád festőművész vezette. Irányítása alatt egyedül a környező főúri kastélyokból be-szállított festményekkel gyarapodott a múzeum. Annál több kár érte a néprajzi gyűjteményt. 1944 októberében az épület alagsorát elöntötte a víz, s az ott tárolt anyag teljesen tönkre ment. Más alkalommal a színházban rendezett kiállítás néprajzi tárgyai kallódtak el.
Az államosított múzeum
1950 márciusától a múzeum történetében az állami kezelésbe adással gyökeres változás következett be. Az intézmény irányítása kikerült a város fennhatósága alól, kiszakadt addigi közegéből, s a túlzott centralizáció jegyében közvetlenül a Népművelési Minisztérium kezébe került. Ugyanakkor a szakmai kérdések (gyűjtés, leltározás) terén a következő években jelentős előrelépés történt.
