|
Munkácsy élete dokumentumok tükrében (folytatás) Mint
ahogy Antokolszkij sem mondta meg véleményét Munkácsynak, mások
sem egy jó ideig. A festő azonban tudta (vagy csak érezte), hogy
ereje fogytán van, s régi énje is elhagyta. Látta a feltörő, új
nemzedék sikerét, nem tudott velük azonosulni, de véleményét sem
tudta eltitkolni. Miközben egyre inkább elszakadt kora képzőművészeti
irányzataitól, a haladástól, egyre közelebb került a francia felső
tízezer világához. S hogy ennek érdekében Cécile mindent megtett,
bizonyította a híres Liszt-estély, 1886. március 23-án, amelyről
minden párizsi lap társasági rovata beszámolt és a Figaro metszetet
is közölt. Ide járt Európa több jelentős politikusa (a svéd, a dán
király, az angol, orosz trónörökös), írók (ifjabb Dumas, A. Wolff,
E. Renan), festők, szobrászok (J. P. Laurens, Charlemont, Chaplin,
Duez, Lefebre, Detaille, Brožik). Karl
Sedelmeyer látta, hogy Munkácsy egészségi, illetve idegállapota
rosszabbodik, művei már nem érik el régi sikereiket, s az európai
műkereskedelem már a modernek iránt kezd érdeklődni. Új felvevő
piacot, amerikai utat szervezett meg, ahol egymás utáni évben, 1886-87-ben
mutatta be a két Krisztus-képet. Az első kép bemutatóján Munkácsy
is jelen volt. A
műgyűjtő nagy propaganda-hadjárattal előzte meg és kísérte a kiállítást.
A népszerűsítést célozta a Bukovics Ernő által írt és szerkesztett
katalógus, ill. könyv. Ez a reprezentatív album a Krisztus Pilátus
előtt című képet elemezte, Munkácsy életrajzát, az 1881-85 között
megjelent angol, francia, német, svéd, norvég nyelvű kritikákat,
valamint reprodukciók sorát tartalmazta, köztük egy műlappal: a
Krisztus-fej rézkarcú változatával. Sedelmeyer
már november elején áthajózott a festményekkel és a könyvekkel,
s megkezdte a kiállítás előkészületeit. Munkácsy is követte őt november
14-én, a La Champagne postahajón. Keservesen meggyötörte a tizenöt
napos tengeri út, de fényesen kárpótolta a fogadtatás, amelyben
része volt, a kinn élő magyarok spontán lelkesedése. Úgy várták
és köszöntötték, mint annak idején Kossuth Lajost. 1886.
november 19-én nyílt meg a kiállítás New Yorkban, a 23. utcán lévő
Old Tabernacle kiállítótermében. Az amerikai úttal kapcsolatban
több ereklyét őriz a Munkácsy Múzeum. Itt láthatók azok a folyóiratok,
amelyek 1881-ben jelentek meg művészetéről, valamint az 1886-os
kiadású Christ before Pilate című könyv. New York-ban és Washingtonban
készült fényképei M. Kets' Kémethy (valószínűleg Kecskeméti Mihály)
és Mora fotói. Mint
tudjuk, az ünnepségeket Pulitzer József magyar származású, makói
születésű újságkirály szervezte, és ismertette össze újabb amerikai
milliomosokkal (közülük többen 1870-től már ismerték Munkácsy nevét
és jónéhány műve volt már ekkor amerikai tulajdonban). Philadelphiában
találkozott John Wanamakerrel, aki később megvásárolta a két nagy
Krisztus-képet. Wanamaker leányának portréját, több milliomos felesége
portréját rendelte meg Munkácsynál, amelyeket már Párizsban festett
meg. A fényképtárban egész tucat modellfotót látni ezekről a hölgyekről.
A kész képek reprodukcióit ugyancsak elkészíttette Munkácsy, így
őrzi a gyűjtemény pl. Blumenthalné, Pulitzerné arcmásának korabeli
fotóit. Párizs
mellett Colpach, felesége birtoka lett volna pihenőhelye, de nagyon
gyakran ott is megfeszített ütemben dolgozott nyaranta. Festősegédei
Szamossy László, a fiatal Rónai (a későbbi Rippl), Munkácsy ösztöndíjas
tanítványai: Karlovszky Bertalan, Halmi Artur, Révész Imre, Koroknyai
Ottó, Pataky László itt készítették a holland modorú jeleneteket,
szalonképeket, amelyeket a mester fejezett be.
|
