Munkácsy élete dokumentumok tükrében (folytatás)

Az egyesített főváros elsőként választott díszpolgárt Munkácsy Mihály személyében. Szülővárosa, Munkács már 1880-ban díszpolgárrá választotta és 1882-ben emléktáblát avatott a március elsejei látogatás emlékére, amelyet egy fénykép reprezentál.

Budapesten a Harmónia Társulat egybekapcsolta Liszt Ferenc és Munkácsy ünneplését. A Hungária dísztermében rendezett lakomán egymás mellé helyezték Liszt és Munkácsy mellszobrát. Liszt neki ajánlotta 16. Magyar Rapszódiáját, s bár franciául köszöntötte, mindenki előtt nyilvánvaló volt: a hangulat és az érzés magyar. Nem véletlenül írta később Zichy Mihály Székely Bertalannak: "Liszt Ferenc = Munkácsy".

A felemelő élmények, találkozások között bőven akadt számunkra szokatlan jelenség is. A Műcsarnok "villanyvilágította nagytermében a Krisztus-kép előtt folyt le a vacsora, amelyet cigányzene és vidám társalgás fűszerezett" - írta a Harmónia című lap. Mindenki igyekezett érdekes jelmezt ölteni: Munkácsy Rubens jelmezében jelent meg, Cecile, felesége Stuart Máriaként.
Ellinger Ede fényképész Krisztus alakját jelenítette meg, és ő készítette a felvételeket is. Több oklevél, díszokmány őrzi az 1882. évi ünneplések emlékét. Munkácsy számára éppolyan fontos volt az aradi, albertirsai asztalos ipartársulat elismerése, mint Ferenc Józsefé, vagy az Országos Magyar Képzőművészeti Társulaté. Megőrizte az okleveleket, koszorúkat, ajándékokat, amelyek tekintélyes része a békéscsabai múzeum tulajdonában vannak. A fényképek adják vissza leginkább az ünnepségek hangulatát. A kor ízlésének megfelelően virággirlandokkal, koszorúkkal övezték szülőházát, amely előtt ott tolong Munkács város apraja-nagyja.

Munkácsy 1881-től szakadatlanul dolgozott a második Krisztus-képen, amelynek először a Consummatum est (Elvégeztetett) címet adta, később lett Krisztus a Kálvárián vagy Golgota. Először a farizeus alakja (Megdöbbenve) lett kész 1882. január 25-én, ezt követte még tizenöt előtanulmány. Munkáját gyakran meg kellett szakítani, hiszen több bemutatón részt vett (Bécsben, Budapesten), de utazásait is felhasználta a biblikus témájú festmények megtekintésére (a bécsi és müncheni képtárakban).

Visszatérve utazásairól, vagy a Lamalou-i fürdőzésből, türelmetlenül fogott hozzá a tervezett trilógia második nagy tablójához. "Sietve írok neked - vetette papírra Cécile-nek 1883 nyarán -, mert egy Krisztus vár, szeretném már keresztre feszítve látni". Mivel modellje nem vállalta a "megfeszítést", magát kötötte fel egy keresztre, így fényképezte le a ház egyik barátja, De Suse.

Munkácsy sokat bajlódott szerkezeti kérdésekkel, a modellekkel, a kellékekkel. Hihetetlen, de ez a gyorsan, szinte alla prima hevülettel dolgozó festő milyen aggályos tudott lenni egy-egy ruha- vagy fegyverrészlet festésekor. Nem volt elég, hogy könyvből, albumokból tájékozódott, amit tudott, maga köré gyűjtött eredetiben. Mint Malonyay írta: "Pazar előkészülettel fogott munkához; egész raktárt gyűjtött az öltönyök megfestéséhez, a lovas alakokhoz kitömött paripa állott műtermében. Európa s Amerika sajtója ügyelte, hogy mit csinál. Modelljeit kapkodva vallatták."

1884. április 25-én, húsvétkor nyílt meg a szenzációt jelentő tárlat. Sedelmeyer palotájában, külön a célra emelt pavilonban, egymással szemben állt a két Krisztus-kép. Sedelmeyer ugyanis visszahozatta Skóciából a Krisztus Pilátus előttet. A bemutató olyan esemény volt, hogy Maupassant is megörökítette Szépfiú című regényében.
Ebben az időben Munkácsy a csúcson volt. Bár időnként elhatalmasodott szem- és idegfájdalma, morfiumot kapott, fürdőbe - többnyire Lamalou-ba - járt, de lázasan dolgozott és intenzív társasági életet élt. A 80-as években épült fel palotájuk az Avenue de Villiers 53. szám alatt, amely alkalmas volt estélyek, fogadások rendezésére, nagy vendégek, mint Liszt Ferenc és Haynald Lajos elszállásolására. Több száz fotó őrzi a kis- és nagy műterem, a szalon, a pihenőszoba képét, hangulatát, de szemtanúk, így Justh Zsigmond író, Rippl-Rónai József festőművész (Munkácsy pártfogoltja), és titkára, Malonyay Dezső is részletesen leírták a házat. Megemlékezésükből idézünk most.