Munkácsy élete dokumentumok tükrében (folytatás)

Sedelmeyer 1880-ban előre kifizette, illetve a bankon keresztül átutalta a Krisztus Pilátus előttre a 100 000 frankot. A passió témával a 70-es évek végén kezdett el Munkácsy foglalkozni. Békéscsabán látható egy nagyértékű jelenetfotó, amely azt mutatja, hogy az utcákon "talált" modelleket (többnyire lengyel, orosz zsidókat) beöltöztette, s a kompozíciót megtervezte. A fényképet egyik társaságbeli barátja, De Suse készíthette 1880 szeptemberében. Ezen mindenki a helyén volt, csak az anya gyermekkel figurát helyettesítette egy bekötött fejű férfi egy kaucsukbabával. Modelljei közül Cesare Leonardi (Jézus) és Nicola Demario (álló zsidó) neve ismert.

A kép nem készült el a Salon nyitására, 1881 kora tavaszára, bármennyire is igyekezett. Vele sem tettek kivételt, elutasították a késve beadott képet. Sedelmeyer nem tétovázott: saját La Rochefoucauld utcai palotáját bocsátotta rendelkezésére. Talán még őt magát is meglepte a Le Christ devant Pilate hatalmas sikere, a látogatók többezres tömege. A Salon kiállítása jelentéktelen eseménynek tűnt a Krisztus-kép bemutatása mellett.

A májusi és júniusi párizsi lapok tele voltak Munkácsy dicséretével. Volt, aki kizárólag művészeti szempontból méltatta, sokan azonban vallástörténeti oldalról kritizálták. "Ez az én Krisztusom, én éppen így fogtam fel mint filozófust, mint embert!" - nyilatkozott Ernest Renan vallástörténész, akinek Jézus élete című könyve hatott Munkácsyra. Ez a kijelentés különösen okot adott arra a kérdésre: vajon vallásos vagy forradalmi, netán nihilista kép - ahogy egy orosz herceg nevezte - a Krisztus Pilátus előtt? Sedelmeyernek arra is volt gondja, hogy kivédje a képet ért egyházi kritikákat. Megnyerte a párizsi Szent János Társulatot, amelynek rendezvényén Désiré Laverdant olvasta fel tanulmányát a képről. Nyomtatásban is megjelent beszéde, s a füzetben helyet kapott Guéneau de Mussy tanulmánya és az addig megjelent sajtóméltatások sora. Laverdant megállapította, hogy a magyar származású Munkácsy vallását gyakorló, áhítatos keresztény, festménye pedig igazi evangéliumi dráma. "Anélkül, hogy tagadnók egy istenibb alkotás lehetőségét, kijelentjük, hogy láttuk Jézus Krisztusnak egy igaz és igen szép képét" - írta.

Albert Réville, a Collége de France vallástörténeti tanára így nyilatkozott: "Íme a műítészek és egyúttal a történelem Krisztusa, oly Krisztus, minőnek azt a hívők és egyúttal a XIX. század szabadgondolkodói is képzelik. E kép nemcsak a művészet, de az eszmék történetében is korszakot alkotó". Ez az értékes könyv megtalálható Békéscsabán éppúgy, mint a bemutatót követő bankett meghívója.
Sokan írtak erről a bankettről, amelyet a Continental Szállóban rendeztek Munkácsy tiszteletére 1881. június 22-én. A főhelyet Jules Breton és Renan foglalták el Munkácsy mellett, jelen volt Antokolszkij szobrász, Sedelmeyer, Massenet, Wolff, a spanyol követ, a festők közül Lefébre, Chaplain, Bruck Lajos (hiányzott azonban Puvis de Chavannes és Gustave Doré, akikkel eddig jó barátságban volt). Itt hangzott el Adrien Dezamy és Octave Lacroix dicsőítő ódája. Októberig háromszázezer látogatója volt a nagy festménynek, és több ezren fizettek elő Waltner rézkarcára.

Év végén Sedelmeyer felkészült a kép európai körútjára. 1882 januárjában Bécsben, február-márciusban Budapesten, 1882 tavaszától - kisebb megszakításokkal - 1885 őszéig Angliában (közben a német városokban, majd Varsóban, Brüsszelben, Amszterdamban) vándorolt a kép, és mindenütt hatalmas sikert aratott. 1881 januárjában Bécsben Ferenc József fogadta a Munkácsy házaspárt és a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki a festőt.

1882 februárjában a régi pesti Műcsarnokot (a mai Magyar Képzőművészeti Egyetemet) valóságos templommá alakították, itt közel nyolcvanezer ember látogatta egy hónap alatt a hatalmas festményt. Munkácsy február 18-án érkezett meg feleségével, s ezzel kezdetét vette az ünnepségsorozat. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díszünnepségén többek között Trefort Ágoston miniszter, Ipolyi Arnold, a műgyűjtő püspök, Borsos József és Kelety Gusztáv festőművészek üdvözölték az ifjú mestert, felszólalt egykori tanára, Szamossy Elek, majd Liszt Ferenc is.