|
Munkácsy élete dokumentumok tükrében (folytatás) Munkácsy
Mihály már a hatvanas években megismerkedett a fényképezéssel, hiszen
a kor festői már javában használtak fényképet festői segédletként.
Bécsben és német földön is divat volt ez, nem véletlen hát, bogy
Düsseldorf ban maga is ezt a módszert választotta. Mint Ligeti Antalnak
írta, naponta egy tallért kért egy modell. Így érthető, bogy olcsóbb
volt a modell fényképezés, amelyet a készülő Siralomházhoz vett
igénybe. A fotótörténészek nem tartják kizártnak, bogy Munkácsy
fényképezte modelljeit: a beöltöztetett, beállított őrt, az elítéltet,
a kosarat tartó leányt, a síró asszonyt, a ködmönös és bőrkötényes
férfit. Az előbb ismertetett nehézségek, a bonyolult és drága műszerek
miatt nem tartom lehetségesnek, hogy Munkácsy készítette volna nedves,
kollódiumos eljárással a modellfotókat. Az azonban biztos, bogy
a fiatal festő már 1868 körül tudta: mit és hogyan akar a Siralomházon
ábrázolni. Erről tanúskodnak a Békéscsabán lévő értékes fényképek. Az
már nem kizárt, hogy 1874 őszén ő fényképezte le Reök bácsi kismegyeri
birtokán a beöltöztetett béreseket, cselédeket a készülő Falu hőséhez.
Ekkor már egyszerűbb volt fotózni száraz eljárással, és pénze is
volt készüléket vásárolni. Valószínű azonban, bogy inkább kifizette
egy békéscsabai vagy gyulai fényképésznek a munkát, mert később
is de Suse márki és Wrede herceg, tehát amatőr fotósok dolgoztak
számára. Fényképezőgépe és vetítőgépe volt, ez kiderül pénztárnaplójából
és W. Ilges könyvéből. Képei nagy változata vetítőgép segítségével
valósult meg. Módszeréről ezt írta Bartha Attila: "Feltétlezhető
célját, az egész kép szerkezetének előrevetítését, az elképzelés
kipróbálását, a jelenet hatásosságának tisztázását - még a festés
megkezdése előtt - Munkácsy a fotográfia segítségével olyan eredményességgel
végezte el, hogy a fotó, a praktikus eredményen túl, egy jó rendezői
munka egyértelmű bizonyítékává vált." A
Békéscsabán lévő hagytékban a 80-as, 90-es évekből származó felvételek
nagyméretűek, többnyire szürke vagy barna tónusúak. 30 x 40 cm-esek
azok az Adolph Braun által készített fényképmásolatok, amelyeket
óriás-képei bemutatóján, kiállításán árusítottak. Ezek pazar kivitelűek,
arany feliratúak, paszpartuzottak. Kevés
emlék maradt düsseldorfi tartózkodása idejéből: csak egy rajzos
meghívó műtermébe, a Siralomház sikere után és egy fénykép, amely
művészestélyen ábrázolja a fiatal festőt, a Velencei mór jelmezében,
mellette ül "Desdemona". Ennek
a Vasárnapi Újságban megjelent variációján áll a nőalak, s ebből
kiderül, milyen magas volt Munkácsy. Ez az egyetlen fénykép, ahol
a partnerével áll. Később felesége, Cecile ügyelt arra, bogy mindig
ülve fotóztassa férjét kettős portéikon. Egy 1896. évi, Koller utódai
által készített fényképen derül igazán ki milyen alacsony és testes
volt Cecile Papier. Első
közös fényképük Pesten, Borsos József műtermében készült. Ekkor
Pesten, Békéscsabán és Kalocsán tartózkodtak, itt Haynald Lajos
érsek vendégeként. Ekkor pecsételődött meg az a barátság, amely
az 1871. évi düsseldorfi ismeretséggel kezdődött, kalocsai, illetve
colpachi nyaralásokkal (Liszt Ferenc jelenlétében) folytatódott.
Ez a barátság is hozzájárult a Krisztus-képek és Munkácsy portréfestészetének
remeke: az 1884. évi Haynald-arckép születéséhez. Adolph
Braun több pózban megörökítette a fiatal, magas festőt, Párizs egyik
ünnepelt művészét és társasági emberét. Rubens jelmezében és "civilben",
a kor legdivatosabb ruháiban is lefotózta, s több német, francia
divatlap társasági rovata közelte ezeket a fényképeket.
|
