Munkácsy élete dokumentumok tükrében (folytatás)

Cecile Budapesten Strelisky, Koller és Ellinger kamerája elé állt. 1883-ban terhesen, díszmagyarban ábrázolta őt Ellinger. Mint tudjuk, 1884 tavaszán az újszülött meghalt. Munkácsyné legjobb fényképeit a kor világhírű fotósa, Paul Nadar - akinek egyik leghíresebb képe Victor Hugo portréja - készítette, de megörökítette az említett Adolph Disderi is. A fotók hátoldalán, verzóján levő hirdetésből kiderül, bogy Fd. Mulnier az 1867. évi Párizsi Világkiállításon kapott érmet, Nadar az 1878. évi világkiállításon aranyérmet, az 1889-esen pedig nagy érmet, grand prix-t. Nadar 1889-es Munkácsy-fényképe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

Több fénykép ábrázolja Munkácsyt magyar rokonai körében. Ezek Kecskeméten, Mezőcsáton és Mezőkövesden készültek, az utóbbiakat valószínűleg a miskolci Scabinszky készítette, aki 1890 táján többször megörökítette őt, ill. modellfotókat készített számára a Honfoglaláshoz. Rokonait ábrázoló fényképei közül kiemeljük húgának, Gizellának egészalakos fényképét, amely Debrecenben készült 1874 körül, a híres Gondy-Egey "fényirdában".

A fényképek egész sorozata örökíti meg a párizsi és colpachi műtermeket, szobákat, Munkácsy életének helyszíneit, ahol igazi festőfejedelemként élt a 80-as évektől.
Ezek a fényképek részben amatőrök (de Suse márki, Wrede herceg), részben a már említett fényképészek munkái.
Több felvétel mutatja be Munkácsyné colpachi palotáját és annak környezetét. Benne tágas szobák álltak, az egyikben Munkácsy freskói láthatók. A négy falfestményt még házasságuk előtt festette, reprodukcióját W. Ilges közölte 1899-ben.

A palota ma - átalakítás után - vöröskereszt által fenntartott idősek pihenőháza. Több luxemburgi kutató tartja ébren Munkácsy kultuszát a kis államban, így Joseph Kohnen, aki könyvet írt Munkácsy és Luxemburg kapcsolatáról, vagy Norbert Thill Beckius professzor, akivel Grin Igor, a Munkácsy Mihály Múzeum egykori igazgatója levelezett, s aki békéscsabai látogatásának hatására cikket is írt a Munkácsy Múzeumról. Ezeket a késői, kis számú dokumentumokat már nem tartalmazza a könyv adattára.

Sz. Kürti Katalin