|
A romák
A cigány népesség közép-európai jelenlétére a XV. századtól kezdve vannak adatok, de a Balkán felől történő tömeges bevándorlásuk a XVIII-XIX. századra tehető. Az európai országok közül Romániában, Szlovákiában és Magyarországon élnek a legnagyobb számban cigányok. Az országban szétszórtan telepedtek meg, fokozatosan vándorolva az Alföld és a Dunántúl belseje felé. Nagy számban találhatjuk meg őket a keleti országrészben, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megyében.
A Békés megyei roma lakosság legfőbb jellemzői között említhetjük a szegényebb népréteghez való tartozást, a foglalkozás és a nyelv szerinti önmeghatározást, csoportmegjelölést. A foglalkozásukat illetően vannak közöttük teknővájó, üstfoltozó, lókereskedő, vályogvető, tapasztó, tippanmeszelő-készítő, kosaras, faeszköz-készítő (kanalas, orsós) és muzsikus cigányok. Az utóbbi évtizedekben gyakori jelenség, hogy a cigányok feladják eredeti, ősi foglalkozásaikat, mivel az életforma-váltás miatt nincs kereslet a termékeikre és az általuk végzett tevékenységre. Eredetileg főként a falvak számukra kijelölt telepein éltek, de egyre nagyobb számban költöztek a városokba, megkísérelve az elhelyezkedést - főként segéd- vagy betanított munkásként - más foglalkozási ágakban.
Az elkülönült cigány csoportok között erős nyelvi és hagyománybeli eltérések mutatkoznak. Békés megyében magyar, román és cigány anyanyelvű cigányok élnek. A kutatók a magyarcigányokat, más néven romungrokat, nyelvüket elfelejtett kárpáti- és oláhcigányok utódainak tekintik. Román cigányoknak nevezik a román anyanyelvű csoportokat, cigány anyanyelvűeknek tekintik az oláhcigány dialektust beszélő vlahikat.
A cigányságot a környezetüktől eltérő, idegen életmód, vérmérséklet, erkölcs, viselkedésnormák, magatartásformák jellemzik, ami korábbi vándorló életmódjukkal magyarázható. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább előtérbe kerültek a cigányság kulturális értékei. Az anyagi kultúra jellemzője, hogy használati tárgyaikat készen vásárolják, maguk csak azokat készítik, amelyekre specializálódtak. Folklórjuk változatossága abból eredeztethető, hogy vándorlásaik során számos elemet átvehettek azoktól a népektől, népcsoportoktól, amelyekkel időszakosan érintkeztek, kapcsolatban álltak. A paraszti kultúrából átvett elemeket a saját ízlésüknek megfelelően átformálták, hosszú időn át megőrizték és áthagyományozták. Ismert körükben a román nyelvterületről származó karácsonyi kolindálás hagyománya, a balkáni eredetű vámpirisztikus hiedelemlény, az anyatejjel kapcsolatos szokások egész köre, az ártó hatalmak elleni védekezés számos mágikus módja. A cigányság kultúrájának legismertebb területei a cigányzene, a táncok, a népköltészeti alkotások, valamint népi hitvilág elemei.
A társadalmon kívül rekedt, vagy önmagát kirekesztett etnikai csoport fejlődésének, integrálódásának elősegítése, a roma lakosságot körülvevő előítélet megszüntetése fontos etnikai és nemzeti érdek. Erdős Kamill, az 1950-es években Gyulán tevékenykedő cigánykutató, a tapasztalatból megismert, negatívumaival együtt hitelesen ábrázolt, nem egységes cigány kultúra védelmét, megmentését s ezáltal az elmaradott cigány rétegek felemelését tartotta a legfontosabb feladatnak. "Minden embernek kötelessége volna, természetes, magától értetődő kötelessége, hogy segítse a cigányokat, segítse ennek az évszázadokon keresztül üldözött, eddig szinte nem is emberi körülmények között élő, fajilag lenézett népnek a fejlődését, felemelkedését, illetve beilleszkedését társadalmunkba."
|
