A család Csaplovics János 1829-ből való, gyakran idézett megállapítása: "Magyarország Európa kicsinyben" némiképp érvényes szűkebb hazánkra, Békés megyére is kulturális, népcsoportbeli sokszínűsége miatt. Minden társadalmi közösség alapsejtje a család, mely a XX. század első feléig nem csupán vérségi folytonosságot, biológiai köteléket, hanem identitásbeli kohéziós erőt és munkaszervezeti formát is jelentett. A letelepedő magyarok, románok, szlovákok és németek családonként, rokoni összefogásban érkeztek a tágterű békési pusztákra. Megyénk túlnyomórészén a XIX. század közepéig megmaradt a hagyományos nagycsalád, oldottabb formában az orosháziaknál és berényi németeknél, kitartóbban a szlovák, román és szerb lakosoknál. Haan Lajos írta 1858-ban a békéscsabai családfő tekintélyéről, hogy az asszonyok távollétében is kendnek szólították férjüket. A családfő irányításával több nemzedék élt egy fedél alatt, dolgozott "egy karra", ő szabta meg a munkák menetét, gyermekei párválasztását, idős korában beleszólhatott a tanyán folyó termelésbe és felnőtt családja életébe. Az 1880-as évekig nagyjából egyöntetűnek tekinthetjük a fiú ági örökösödési rendet. A fiatalok ismerkedési lehetősége, párválasztása mindenek előtt felekezeti, nemzetiségi hovatartozásuktól függött. A több nemzetiségű városokban, például Mezőberényben és Gyulán jól elkülönültek a német, szlovák, magyar, illetve román és magyar fonókák, bálok. A család egységének, vagyonának fenntartásában döntő szempontot játszott a házasulandók nemzetiségi, vallási, társadalmi hovatartozása. Az emberélet fordulói, lakodalmak, keresztelők, temetések - amint az évkör ünnepei - alapvetően nemzetiségi keretek között zajlottak, s egészen a XX. század elejéig megőrizték népcsoportonként eltérő hagyományos szokáselemeiket. A polgári mentalitás hatására fellazultak, differenciálódtak a XX. század elejéig kötött kiscsoportok, az önállósult családtípusokban megnőtt az egyéni döntések jelentősége és külső hatások befolyása. Ezzel együtt alapvetően az 1930-as évekig érvényesültek - például Tótkomlóson, Gyulán, Mezőberényben, Békéscsabán - az egymást kölcsönösen tiszteletben tartó, felekezeti, nemzetiségi alapon szerveződő kis közösségek.