Az együttélés évszázadai Békés megyében



A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc idején vidékünk nagy része elnéptelenedett. A harcok elültével a gyulai vár ostromakor kitelepített és a hadjáratok elől elmenekült magyarság visszaszivárgása hamarosan megkezdődött, akikhez más megyékből szökött jobbágyok csatlakoztak. Az újjátelepítés nagyobb lendületet 1720 után kapott, amikor a gyulai uradalom új ura egy osztrák élelmezési főtiszt, Harruckern János György (1664-1742) lett. Kiváltságokkal - adókedvezmény, szabad vallásgyakorlás, bizonyos önkormányzati jogok - ösztönözte a betelepülést, s a szökött jobbágyokat megvédte a visszatelepítéstől. A tudatos telepítési politika és a spontán betelepülések következtében vidékünk soknemzetiségűvé vált. A Körös-Maros Köze déli részeire szerbek először a XVII. században érkeztek Bácskából, s betelepülésük a XVIII. század közepéig tartott. A románok spontán beköltözése szintén a XVII. században kezdődött, s zömmel a XVIII. században zajlott le. A magyarok mellé szervezett telepítés keretében szlovákok érkeztek a történelmi Magyarország északi megyéiből, németek osztrák és bajor földről, valamint más német tartományokból. A vándorló életmódot folytató cigányság nagy része Erdélyből érkezett, többségük letelepedése a XIX. század második felében történt meg. Az ország különböző részeiről kiinduló betelepedési folyamat a XIX. század közepéig tartott.

Az etnikai sokszínűség vallási sokszínűséggel párosult. A református vallást csak magyarok vallották, a katolikusok között találunk magyarokat, szlovákokat és németeket is, az evangélikus tanokat elsősorban szlovákok és németek követték, de egy települést, Orosházát evangélikus magyarok telepítették újjá. A vallási sokszínűséget tovább fokozta a szerbek és románok görögkeleti vallása. "Mindenféle nemzet, magyar, német, tót, rác és oláh barátságosan fel- s bevétetett; mindazonáltal mindenik nemzetnek, mindenik vallásbélinek különösen kimutatott helyen kellett megtelepedni - írta utóbb Tessedik Sámuel (1742 - 1720).

A különböző hagyományú nemzetiségek kulturális egységesülésének folyamata hamar elkezdődött, de megmaradtak az egyes etnikumokra jellemző specifikumok is. Az egymásba ékelődő, és nem egy esetben egyazon településen belül lakó nemzetiségek egymás mellett élése a nemzedékek során megszokott lett. Ennek köszönhetően térségünk nem vált etnikai konfliktusok forrásává. Vidékünket az 1848-1849-es szabadságharc alatt is elkerülték a nemzetiségi harcok.

A nemzetiségek együttélése a XX. századig zavartalan volt. A magyarság számarányának növekedése inkább a természetes asszimilációnak, s nem annyira a XIX. század végétől felbukkanó, s a nemzetiségeket megalázó hivatalos magyarosítási törekvéseknek tudható be. A II. világháború során - a harcok veszteségei mellett - a népességet a magyarságba jórészt asszimilálódott zsidóság és a cigányság holokausztja csökkentette. A háború után a németeket sújtó kollektív büntetések - deportálás, kényszermunka, kitelepítés - után e nemzetiség létszáma erősen megcsappant. 1947-1948-ban, a szlovák-magyar lakosságcsere során Szlovákiából elűzött magyarok jöttek vidékünkre, s innen az áttelepülésre önkéntesen rávett szlovákok költöztek át. A ki- és áttelepítések nyomán a nemzetiségek asszimilációja felgyorsult.

1948-1949-től, a "fordulat évétől" a nemzetiségi politika is a Magyarországi Dolgozók Pártjának irányítása alá került. A szlovákok, délszlávok és a románok 1947-1948 folyamán létrehozták szövetségeiket, a németek csak 1955-ben tehették ugyanezt. A pártállam a nemzetiségi szövetségek felülről, központjaikon keresztül való irányítására, s végső soron azok elsorvasztására törekedett. 1957-ben a szervezeteket a Hazafias Népfronthoz csatlakoztatták. Identitásőrző kulturális tevékenységük az 1970-1980-as években lendült fel.

A rendszerváltás után a romák is megalakították saját szövetségeiket. 1993-ban létrehozták a nemzeti kisebbségek önkormányzatait, melyek vezetőit immár demokratikusan választják meg. Az önkormányzatok gondoskodnak a sokszínűség fennmaradásáról vidékünkön is.

 

 
 
Biblia
Származási hely: Békéscsaba
Technika: 1842-ben nyomtatott, rézveretes fedelű, szlovák nyelvű evangélikus biblia.
Méret: H. 24 cm Sz: 15 cm


 

 
 
Funebrál
Származási hely: Békéscsaba
Technika: 1909-ben nyomtatott, rézveretes fedelű, szlovák nyelvű evangélikus temetési énekeket tartalmazó könyv.
Méret: H: 15 cm Sz: 10 cm


 

 
 
Harruckern János György, Békés megye újratelepítőjének arcképe


 

 
 
Részlet az Azonosság, másság, sokszínűség c. állandó néprajzi kiállításból: Szlovákok


 

 
 
Részlet az Azonosság, másság, sokszínűség c. állandó néprajzi kiállításból: Szlovákok


 

 
 
Részlet az Azonosság, másság, sokszínűség c. állandó néprajzi kiállításból: Szlovákok


 

 
 
Részlet az Azonosság, másság, sokszínűség c. állandó néprajzi kiállításból: Szlovákok


 

 
 
Részlet az Azonosság, másság, sokszínűség c. állandó néprajzi kiállításból: Szlovákok


 

 
 
Tranoscius
Származási hely: Békéscsaba
Technika: Rézveretes, kapcsos fedelű, cseh nyelvű, gótbetűs nyomtatott evangélikus énekeskönyv, fedelén felirat: 1901. Kaczko András
Méret: H: 20 cm Sz: 12 cm V: 4 cm


 

 
 
Tranoscius
Származási hely: Békéscsaba
Technika: 1886-ban megjelent gótbetűs evangélikus énekeskönyv, rézveretes fedelén 1891.
Méret: H: 21 cm Sz: 13 cm V: 4,5 cm


 

 
 
Tranoscius
Származási hely: Békéscsaba
Technika: 1900-ban kiadott, gótbetűs evangélikus énekeskönyv, réz fedelén pontveretes felirat: Fabian Pall 1910
Méret: H: 23,5 cm Sz: 15,5 cm V: 4 cm


 

 
 
Tranoscius
Származási hely: Békéscsaba
Technika: Cseh nyelvű, nyomtatott gótbetűs evangélikus énekeskönyv, rézveretes borításán domború és pontozásos díszítés, 1895.
Méret: H: 19 cm Sz: 12 cm V: 8,5 cm


 

 
 
Tranoscius
Származási hely: Békéscsaba
Technika: Rézveretes, kapcsos fedelű gótbetűs, cseh nyelvű nyomtatott evangélikus énekeskönyv
Méret: H: 19,5 cm Sz: 12 cm V: 9 cm


 

 
 
Tranoscius
Származási hely: Békéscsaba
Technika: Rézveretes, kapcsos fedelű gótbetűs, cseh nyelvű nyomtatott evangélikus énekeskönyvkönyv.
Méret: H: 19 cm Sz: 12,5 cm V: 7 cm