|
A piac
A városi, falusi, és főként a tanyasi parasztember évszázadokon át a piacokon, vásárokon szerezte be mindazt, amit önellátó gazdaságában nem tudott megtermelni, előállítani.
A vásárok az 1880-90-es években élték virágkorukat, amikor a kisipar és a háziipar mellett már a kapitalista fejlődés is éreztette hatását. A piacok, melyek főként a mezőgazdasági árutermelés értékesítési helyei voltak, jóval tovább megtartották jelentőségüket. A társadalmi, kulturális, gazdasági életre és különösen az árucsere fejlődésére kedvezően hatott a vasútvonal megépítése. Békéscsaba közvetlen és gyors kapcsolatba került olyan kereskedő városokkal és vásárhelyekkel mint Arad, Temesvár, Hódmezővásárhely Szeged, Szabadka, Szolnok, Budapest. Összekötötte az Alföldet és Erdély peremvidékét. Vasúti csomóponttá válása a korábban hosszú időn át igen jelentős vásárhelyek (pl.: Békés, Gyula) háttérbe szorulását eredményezte.
A piacok, vásárok jelentősége a települések szerkezetében is megnyilvánult. Mivel mindig egy helyen, a központban tartották őket, a városba bevezető utak is itt találkoztak. A napi piacok közül a hét bizonyos napjaira esőt - ez településenként eltérő lehetett- hetivásároknak nevezték, mivel nagyságuk miatt jelentősebbek voltak a többinél. A piacokat és a több napos, ünnepszámba menő országos vásárokat rendtartások, helypénz rendeletek szabályozták, amelyek többek közt meghatározták az árusok, a fuvarosok helyét, az eladásra szánt portéka után fizetendő összeget.
A bőséges áruválaszték és nem utolsó sorban a piacok, vásárok sajátos tarka sokadalma a távolabb élőket is vonzotta. Nemritkán kora hajnalban indultak gyalogosan vagy lóval, a folyók szabályozása előtt, a régi vizes világban akár csónakkal is, hogy időben beérjenek valamelyik környékbeli település piacára, vásárára: Csaba, Békés, Gyula, Berény, Szarvas, Túr voltak a legkedveltebbek.
Rég nem látott ismerősökkel, rokonokkal találkozhattak, híreket cserélhettek, eltanulhatták egymás nyelvét, szokásait. A csabai piac színes forgatagában épp úgy jelen voltak a helyben is nagy számban élő szlovákok, mint a távolabbi falvakból érkezők vagy a más nemzetiségekhez tartozók. Így nem volt ritka a román vagy a német szó sem, sőt időnként a szerbek is be-beutaztak. A jellemzően vándorló életmódot folytató cigányok pedig szinte minden piacon, vásáron ott voltak.
A migráció, a lakosság nemzetiségi összetételének megváltozása következtében különösen a nyelvi asszimiláció gyorsult fel a múlt század közepe tájától, melyben a piacokon, vásárokon szükségszerűen kialakuló egymásközti magyar nyelvű kommunikációnak is nagy szerepe volt.
|
