Munkácsy pályája abban a festészeti forrongásban indult, amely Európában - és némi eltolódással Magyarországon is - a műfaj addigi hagyományait alapjaiban megkérdőjelező korszakot jelentette. Ezen időszak művészetét jobban érdekelte a kendőzetlen valóság, mint a klasszikus eszményekkel átszőtt művi, mesterséges eszközökkel körvonalazott világ. Az alkotók az akadémizmus védőszemüvegét letéve vállalkoztak az élet addig nem tárgyalt eseményeinek bemutatására, a lét árnyoldalának történéseiből vett jelenetek megfestésére (Tanulmány a Falu hőséhez). Az elsősorban szociális és társadalmi érzékenységgel jellemezhető korszakot köztudottan új gondolatkör, az addigitól teljességgel eltérő látásmódot kívánó orientáció váltotta föl Munkácsynál. Előbb említett korai korszakát illusztráló művek és azon időszakból származó családi portrék (Reök Lajos és Reök Lajosné) mellett a gyűjteményben szerepelnek szalonképei (a Kutyacsalád és a Zongoralecke), tájképe, valamint a Trilógia egy darabjához, az Ecce Homohoz készült, töviskoronás Krisztust ábrázoló tanulmányfeje. A fenti tárgykörök fotótanulmányok, grafikák, azaz rajzvázlatok, szín- és kompozíciós vázlatok és festmények útján tárgyalhatók kollekciónkon belül.

A múzeum gyűjteményének jelentős egységét képezi a Munkácsy személyéhez fűződő tárgyegyüttes, amely az inasévek asztalosmunkáit, relikviákat, személyes használati tárgyakat, reprezentatív ajándékokat, dokumentumokat, leveleket és számtalan korabeli fotót foglal magában.