A rendezvény megjelenését az interneten a
PRAKTICOMP WEBDESIGN Grafikai Kft. biztosítja
www.munkacsy.hu, www.bhn.hu/alfolditarlat
A kiállítás kurátora és rendezoje, valamint a katalógus szerkesztoje:
Gyarmati Gabriella
A rendezvény lebonyolításában nyújtott segítségért külön köszönet illeti
Balázs Hajnalkát.
Fotó: Latorcai János és Mikics Ádám
Épp a harmincnegyedik Alföldi Tárlat katalógusának műtárgylistáját állítottam össze, amikor egy asztalon felejtett ÉS kihajtott lapján a következô szökött a szemembe: "Szinte mindenki tudja, hogy a hazai kultúrában, s ezen belül is a kortárs (képzô)művészeti életben baj van. Méghozzá nagy baj. A legtöbben azt is látják, hogy a király meztelen. Mégsem meri kimondani senki. Vagy csak nagyon kevesen."1 Nos igen, lehetséges, hogy baj van, még ha a bajokról esetleg másképpen vélekedünk is, és ha pillanatnyilag a világban jelenlévô dolgok közül egyetlen egyrôl sem tudnám teljes bizonyossággal az ellenkezôjét állítani. (Persze nem pesszimizmusból.) És, ha így van, mit tehet a vidéken megrendezésre kerülô országos tárlat ügyvivôje; Szeifer Judit megállapítása fékezi vagy sarkallja?
Nyugalmat sugározhat izgalomra semmi ok, bárhogy sikerül is a tárlat, úgysem változtat semmin, hisz köztudott, hogy baj van.
Nyugtalanságot szülhet talán banálisnak tűnô, de ôszinte ragaszkodással vallja, hogy a művészet ma is az egyik jól bevált lehetôség arra, hogy az ember megismerje önmagát / az önmagán kívülit /a végtelent. Hogy ebben mi a nyugtalanító? Pusztán az, hogy ahogyan egyszerre nem láthatunk mindent, mindent megismerni, de megmutatni is képtelenek vagyunk.
A kortárs művészettel kapcsolatos problémák megítélése természetesen nézőpontfüggô, és a csak nagyon lassan leküzdhetô centralizáltság is a nehézségek újabbnál újabb dimenzióit nyitja meg elôttünk. De ki a felelôs a helyzet kialakulásáért? A baj csak úgy megtörténik vagy van elôzménye? Kit hibáztassunk, az alkotókat, az ítészeket, a közízlést, vagy a korszellemet (ilyen idôk járnak.)? Viszont, ha a felelôsöket sem leljük egykönnyen, miképpen találunk megoldást? A fentiekben idézett szerzô az illuzórikus plázavilág diktálta értékrend fenyegetô veszélyeitôl óvná a képzôművészetet, ám ahol nincsenek plázák, a közízlés ott sem magasabb szintű. A kérdés helyspecifikus, a plázamumusnál pedig van rémisztôbb is. Persze az is lehet, hogy pánikra semmi okunk, hisz a művészet ehhez hasonló helyzetekbôl már többször sikerrel kimentette magát.
Az Alföldi Tárlat - ahogyan a vidéken megrendezésre kerülô országos kiállítások általában - igyekszik lehetôséget nyújtani a legfontosabb irányzatok áttekintésére, próbál a kortárs képzôművészetrôl egyfajta keresztmetszetet biztosítani.2 Profiljából adódóan mégis töredékes, hisz bizonyos beszédmódok kívül rekednek, jellegükbôl fakadóan magukat zárják ki. Más megközelítésben felmerülhet a műfajok és technikák korszerűségének kérdése is, de a legfontosabb ezzel kapcsolatban az, hogy az új technológiák másfajta gondolkodást is kívánnak. A régi sémák új eszközökkel való frissített elôadása nem elegendô.
Az elôbbi, a jelenidejűséget hangsúlyozó törekvéssel szemben (többek között) a tradíciókra való hivatkozással az Alföldi Tárlaton az alföldi jelleget, az alföldiséget számon kérô hangok is próbálnak érvényesülni. Az 1977-es, a XX. Alföldi Tárlaton szereplô alkotók orientáltságáról a katalógus-bevezetôben Supka Magdolna ekképpen fogalmaz: " .az "Alföld" nem jelent számukra sem tematikai, sem stiláris kötöttséget, . jól példázza a tárlatra beküldött művek tartalmi-formai sokarcúsága."3 A folyamat tehát, amely már majd harminc éve elindult, visszafordítandó vagy visszafordítható egyáltalán? Aligha.
Az 1957 óta megrendezésre kerülô kiállítás-sorozat működésének elsô évtizedében nem volt mentes a külsô tényezôk befolyásától, a "kényszerű kívánalmak dalnokai" itt is jelen voltak.4 Manapság viszont megengedhetjük magunknak, hogy alkotók és művek kvalitását elsôsorban szakmai és ne társadalmi kontextusban ítéljük meg. Szerencsés, ha a mű(tárgy) megadja a felfedezés és a meglepetés örömét a befogadónak, bár bevallhatjuk, hogy a dolog nem esik meg túlságosan gyakran. Ezek után lássuk, mit sikerül ebben az évben mutatniuk az Alföldi Tárlat résztvevôinek!
Gyarmati Gabriella
1 Szeifert Judit: Vak ember visszanéz. dr. Máriás munkáiról. In: Élet és Irodalom, 2005/31. 4. p.
2 Ha jól csináljuk, fennállhat a veszélye annak, hogy az országos tárlatok lassan egyformák lesznek, bárhova utazunk, egy törzsgárdával és az általuk alkotott összképet némiképp differenciáló helyi/környékbeli alkotókkal találkozunk.
3 Supka Magdolna: A XX. Alföldi Tárlat. Katalógus-bevezetô. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 1977. Szerkesztette: V. Kiss Margit. [4. p.]
4 A kifejezést Lator László használta a Duna Televízió Lyukasóra című műsorában.
A rendezvény megjelenését az interneten a
PRAKTICOMP Kft. biztosítja
Nyomdai előkészítés:
Nyomtatás:
Kolorprint Kft.
Meghívó és katalógusterv:
Gyarmati Gabriella
A jelentkezési lapot kitöltve postafordultával kérjük visszaküldeni levelezési címünkre: Munkácsy Mihály Múzeum, Képzőművészeti Osztály, 5601 Békéscsaba, Pf. 46.
A jelentkezési lap postai úton történő visszajelentkezéshez (66/323377) az interneten is letölthető. A felhívás és a jelentkezési lap a www.munkacsy.hu címen, vagy a rendezvény saját honlapján, a www.bhn.hu/alfolditarlat oldalon olvasható és tölthető le. (A XXXIV. Alföldi Tárlat informatikai hátterét és megjelenését az interneten a Prakticomp Webdesign Grafikai Kft. biztosította.)
A zsűrizés eredményéről, valamint az elfogadott, illetve az el nem fogadott művek visszaadásáról értesítést küldünk.
További felvilágosítással a Képzőművészeti és a Közművelődési Osztály munkatársai, Gyarmati Gabriella, Balázs Hajnalka és Kovács Gábor szolgálhatnak a 66/323377-es telefonszámon, valamint a gyarmati@bmmi.hu címen.
A kiállítás rendező bizottsága a beküldött művekért a beadástól a visszaadásig felelősséget vállal.
Békéscsaba, 2005. május 2.
az Alföldi Tárlat rendező bizottsága nevében:
Dr. Szatmári Imre
megyei múzeumigazgató |