Népi textilek

Az önellátó paraszti gazdálkodás szerves részét képezte a kendertermesztés. A XVIII-XIX. században meghatározó kendervászon mellett a szlovák asszonynép kezén egészen a XX. század elejéig fennmaradt a gyapjúszövés. A XIX. századi tudósítások szerint a csabai szlovák asszonyok négy nyüstös munkáikkal elvették a sávolytakácsok kenyerét. Feltehetően magukkal hozták egykori felvidék otthonuk fejlett textilművességét. A kutatók kifejezetten szlovák vonásnak tekintik a középcsíkos díszítményeket.

A szőttesek sorából kiemelkednek a tisztaszobát ékesítő míves lakástextilek, amelyek a család tehetőségéről, a gazdaasszony ízléséről és szövéstudásáról tanúskodtak.

Figyelemre méltó, hogy a köznapi darabokat, derékaljakat, törülközőket, még a zsákokat is kender- és pamutfonál keverékével, négy-hat nyüstös sávolyos technikával, színes szedettes mintával készítették, ezek tartották fenn leghosszabb ideig a hagyományos szövésmódot, szín- és mintavilágot. A népi textilek jellegzetes korai színösszeállítása: sötétkék és bordó, majd fekete- sötétvörös -sötétkék-fehér. Az Alföldön érvényes tendenciának megfelelően az egyszerű csíkritmust követték a mértani díszítőelemek, majd a XIX-XX század fordulójára a szabadvonalú minták. A csabai szőttesek a XIX. század végére egyre színesebbek, a piros -fekete -sötétkék pamutdíszítésbe bekerült a zöld, sárga. Kifejlődött a sajátos csabai karikás motívum. A korai tótkomlósi háziszőttesek színösszetétele: fekete-fehér kék, később zöld, citrom és vagy narancssárga és sötétkék. Eredeti komlósi díszítővonás a szedettes évszámok, nevek beszövése, valamint a közös fekete- piros pamut vetülékfonallal készített minta.

A szlovák asszonyok magas szintű szövésismerete és bravúros kompozíciós készsége az olaszkorsós, oroszlános, madaras mintájú gyászabroszokon és gyásztörülközőkön teljesedett ki művészi tökéllyel.