Viselet

Zsilinszky Mihály 1872-es műve részletesen bemutatta a korabeli szarvasi viseletet: "A férfiak széles bőr tüszőt viseltek derekuk körül rövid inggel, melynek ujjai fel valának gyűrve. Fövegük magas tetejű kalapból állott, melynek alig észrevehető szűk karimája mellett viselték a pipát. A kalpag felső részét néha körülvágták, úgy mint a dinnyehajat szokás s aztán leeresztették a hátukon. Ünnepi felsőruha gyanánt nem viseltek szőr vagy posztó kelméből készült kabátot, hanem csinosan kidolgozott báránybőrt vetettek a hátukra, a bőrlábakat összekötötték, úgy mentek a templomba. Szűr és bunda csak télen használtatott. Idők folytán az egy lábnyi magasságú kalpag felényire szállt le, mígnem közönséges magyar kalappá lett. A tüsző helyett is csak hosszú szíjakat csavartak derekuk köré."

A XIX. század elejére létrejött békéscsabai női ünneplő viselet fő elemei: az ingváll, alsó-, felső szoknyák, pruszli, kötény ködmön, valamint főkötő. A bebújós felső ingvállat fehér vászonból vagy patyolatból varrták, nyakát színes szalaggal fogták össze, könyékig érő, rendszerint csipkefodros ujját színes szalaggal csokorra kötötték. Békéscsabán és Tótkomlóson több szélből összedolgozott, felső pliszírozott szoknyát hordtak. A lányok simára fésült hajukat egy fonatban, sarkukig csüngő színes szalagokkal fogták össze, az asszonyok kontyukat ihlicskával, szaru, később rézből készült, karcolt díszű kontytűvel tűzték fel. Nemzetiségi hovatartozásuk jeleként a polgári ruha mellett egészen XX. század elejéig megőrizték gazdag flitteres, gyöngyös nec csipkés főkötőjüket, a csepjecet.

A ködmön a XX század fordulójáig valamennyi délkelet-alföldi szlovák helységben hétköznapi és ünnepi ruhadarab.

A mindegyik szlovák mezőváros önálló ködmön stílust hozott létre.

Kiemelkedik szabása, díszítésmódja és applikálása alapján az egész felületén szálára bontott selyemmel hímezett tótkomlósi ködmön. A békéscsabai és mezőberényi ködmönök hátrátétje szív alakú, jellemzően piros, zöld, gyakori a kakas ábrázolás. A berényi ködmönök hátközepét színesen hímzett, flitteres, gyöngyös tizenkét ágú csillag ékesíti, a hosszabb szabású szarvasi ködmön hímzése sötétebb tónusú, ismérve a szarkaláb, illetve bokorvirág.

A hagyományos ködmönöket Alföld-szerte a békési szlovák lányok, asszonyok viselték legtovább, a komlósi és szarvasi szűcsmesterek még az 1930-as években is bravúros kivitelű remekeket készítettek megrendelőiknek.